Mire emlékszel életed fontos eseményeiből? Élénken beugrik minden egyes részlet, az is, hogy ki volt jelen ott és akkor, és hogy milyen ruhát viseltél? Vagy inkább arra emlékszel élesebben, hogy érezted magad?
A jó, vagy rossz emlékek, amikor fantasztikusan, vagy éppen nagyon ramatyul érzed magad, az érzelmi memóriádban tárolódnak, és onnan tudod őket előhívni. Ez a memória sokkal több, mint egy pillanatkép.
A demenciában szenvedő személyek például sokkal hosszabb ideig képesek megőrizni az eseményekkel kapcsolatos érzéseiket, mint a ténybeli részleteket vagy az azok vizuális képeit. Ha egy családtagodnak gondot jelent a visszaemlékezés, jó, ha tisztában vagy az érzelmi, és a racionális memória közötti különbségekkel, mert így könnyebben megérted őt.
Emlékeztetőül álljon itt az emlékezet fogalma:
„Az érzékelés, észlelés által felfogott, figyelemmel kísért folyamat, amely a megjegyzés (bevésés), a raktározás (megtartás), ill. a felidézés műveletei segítségével kapcsolatot teremt a múlt és a jelen tapasztalatai között. Az emlékezet alapvetően függ a figyelem működésétől, de nélküle a többi pszichés folyamat (érzékelés, észlelés, figyelem, gondolkodás, tanulás, képzelet) sem valósulhatna meg.”
Érzelmi memória – és az érzések újra életre kelnek
Tény, hogy az érzelemmel teli eseményekre sokkal jobban emlékezünk, mint az összes többire.
Vannak olyan éles emlékek, amik egyszer csak a felszínre törnek, vagy épp te idézed fel őket, és iszonyatosan élesen rúg beléd az az érzés, amit éppen annál a múltbeli eseménynél éreztél. Az érzések teljes spektruma felszínre törhet, kezdve az örömtől a félelmen, és a haragon át, a csalódottságon keresztül egészen a bánatig. A negatív emlékeket nagyon nem szeretjük, de a féltékenységnek, a bűntudatnak, és az irigységnek ugyanolyan létjogosultsága van megjelenni az életünkben, mint az összes többi emléknek.
Természetesen ezek az érzések csak lenyomatai azoknak, amiket valós időben tapasztaltál, de még mindig nagy örömet, vagy épp fájdalmat okozhatnak a számodra.
Ha jobban szeretnéd magad érezni a jelenben, alkalmazhatod a csodás múltbeli emlékek felidézésének technikáját, de az igazság az, hogy a negatív emlékek sokkal intenzívebben szoktak jelentkezni.
Egy kis tudomány
Kutatók önkéntes résztvevőkkel memóriafeladatot végeztettek, és közben MRI-vizsgálattal mérték az agytevékenységüket. A résztvevők negatív+izgalmat keltő, negatív, de nem izgató, majd végül semleges szavakat hallottak. Az elhangzás után, 10 perc múlva be kellett sorolniuk a szavakat semleges, negatív +izgató, negatív+nem izgató kategóriákba.
Az eredmény: a vártakkal egyetemben a résztvevők sokkal több negatív érzelmi töltettel rendelkező szóra emlékeztek, mintsem semlegesre.
Ennek az az oka, hogy az érzelmileg felkavaró eseményeknél felszabaduló stresszhormonok kiterjesztik a memóriát (az amygdalában és a hippocampusban fejtenek ki aktivitást), míg a nem izgatóaknál elegendő az aprólékos kognitív feldolgozás, és ezek a a kéregben és a hippocampusban hatnak.
Mindig csak az a dráma
Az érzelmi memória fogalma segít megérteni, hogyan lehet az, hogy egyes emlékek évek óta frissek maradnak az elmédben, míg mások elmosódnak, és végül teljesen elhalványulnak. Ha egy hasonlattal szeretnénk élni, azt mondanánk, hogy az érzelem az a horgony, amely megtartja az elmédben az emlékeket.
Amikor az érzelem aktiválódik, az agy elkezdi tárolni a részleteket (amennyire csak lehetséges) a kapcsolódó eseményről, hogy felkészüljön az információ gyors visszahívására. Ha az adott érzelem különösen erős, évek, vagy évtizedek után is felbukkanhat.
Bár a negatív érzelmekkel kapcsolatos emlékek néha élénkebbnek tűnnek, az agy mind a pozitív, mind a negatív érzésekhez kapcsolódó emlékeket tárolja. Az emlékek visszahívása során az agy hippocampus és amygdala régiókat használja, ezek azok, amelyek felelősek az érzelmi tapasztalatok kódolásáért.
A kutatók szerint az érzelmi emlékek azért ennyire erősek, mert ez az őseink öröksége, akik mondjuk egy vadállattal találkozva elmentették azt az emléket, hogy legközelebb jobb, ha nem merészkednek a közelébe.
Bizonyos esetekben a szélsőséges érzelmi állapotok, különösen azok, amelyek megmaradnak, károsíthatja azt a szokásos módszert, amelyet az agy az emlékek feldolgozására használ. Ha egy tapasztalat nagyon traumatikus, akkor az nem tud a hosszú távú memóriában tárolódni, az egyén újra és újra átéli a vele történteket. Ez a poszttraumás stressz (PTSD) egyik vezető tünete.
Racionális memória – pillanatkép egy pillanatról
A racionális memória egy jelenet mentális képét hozza létre. Ellentétben az érzelmi emlékekkel - amelyek az agy hippocampust és amygdala-t használják – a racionális memória a hippocampust és az érzékszervi jeleket (hippocampus plus sensory cues) veszi igénybe.
A racionális memória meghatározó tulajdonsága, hogy egy adott időpontban történt eseményt tartalmaz. Ez magában foglalhatja az összes érzéket, beleértve az illatokat, az érintést, az ízt, a látást és a hangot. Sok kis részletet tartalmaz, így az egyén gyakran úgy érezheti, hogy az emlék tűpontos részletességgel idézi fel az eseményt. Egyébként ez nem feltétlenül van így, sokszor inkább csak egy rövid, sűrített összefoglalója az eseményeknek, egy olyan sűrítmény, amit a memória az információ kódolásakor szerkesztett.
Ezek a pillanatképek sok esetben az agy egymás mellett lévő klasztereiben vannak tárolva, melyek között lehetnek ok-okozati összefüggések, és ez segít minket abban, hogy könnyen felidézzük őket.
A racionális memóriának köszönhetjük, hogy egyes gyermekkori, vagy serdülőkori emlékünk részleteire is élesen emlékezünk.
Demencia és memória
Mi a helyzet azokkal, akik demenciában szenvednek?
„Ha az ember öregszik, az emlékezet önvédelmi rendszere apránként éppúgy felmondja a szolgálatot, mint testének többi része, és egyszer csak kísérteties biztonsággal idéződnek fel helyszínek, arcok, események. Pasztellszínűvé fakult emlékek felragyognak, színeik ismét élethűvé válnak, a hangok eredeti tisztaságukban szólalnak meg, nem vegyül már beléjük az idő múlásának repedten kongó visszhangja.” Stephen King
Mindannyiunk életében nagy szerepet játszanak az érzelmek az életünk során. Mind megtapasztaljuk a fent és lent érzelmi skáláját, az öröm magaslatait, valamint a félelem, a harag, és a bánat hullámvölgyeit. Tudunk szeretni, de gyűlölni is.
Az érzelmi tapasztalatok emberi mivoltunk részei, és ez akkor sem változik, ha valaki demenciában, vagy Alzheimer-kórban szenved. Az egyének érzelmi élete az amygdalából ered, amely az agy belső részén helyezkedik el. Az agykéreg, különösen a frontális lebeny segít abban, hogy az amygdala megfelelően működjön.
Valaki, aki Alzheimer-kóros, erős érzelmeket élhet át, de nem mindig képes őket kontroll alatt tartani. Bizonyos esetekben ez azt jelenti, hogy az Alzheimer-kórban, vagy más típusú demenciában szenvedő emberek "helytelenül", idegesen viselkednek.
Ez általában azért van, mert ugyan a demenciában szenvedők emlékeznek érzésekre, de elfelejtik azok körülményeit, azaz a racionális memóriájuk „döcög”.
Ha egy szeretted demenciában szenved, meg kell tanulnod megérteni őt.
Az, aki demenciában szenved, folyamatos stresszben él. Lehet azt hiszi, hogy egy másik évet írnak, vagy hogy egy halott rokona még él. Ha ragaszkodsz az igazadhoz, akkor az olyan érzelmi reakciókhoz vezethet, amelyek csak még jobban felzaklatják őt.
Ne egyezkedj vele, mert valószínűleg nem fog emlékezni a megbeszélt dolgokra.
Ne kínálj fel számára túl sok választási lehetőséget például ebédnél, mert lehet, hogy nem tudja kifejezni, hogy mit is szeretne enni.
