Meddig tarthat a szerelem?

Örök kérdés ez, mint ahogyan az is, hogy létezik-e szerelem első látásra? Vajon egyáltalán mi is az a szerelem? A szívünkben dől el, az agyunkban, vagy egyszerűen a hormonjaink hozzák meg a döntést? Szerettük volna megfejteni a szerelem titkát, így hát utánajártunk a szerelem biológiájának.

Mi is az a szerelem?

Mindannyian vágyunk rá, és ha igazán szerencsések vagyunk, át is éltük, sőt, most is éppen ebben az állapotban vagyunk. Bár, ha jobban belegondolunk, kevés kiszolgáltatottabb időszak van egy ember életében, mint amikor szerelmes. Minden másodrendűvé válik, olyan dolgokat teszünk, amelyek ellentmondanak minden észérvnek, és mindeközben a fellegek felett fél méterrel lebegünk. Csodás és félelmetes is egyben, hiszen az érzelmek hatására sokszor olyan dolgokat sem veszünk észre, amelyeket szerelemmentes állapotunkban esetleg aggasztónak tartanánk.

De vajon mi lehet az oka ennek a furcsa, de mégis csodás állapotnak? Helen Fisher, a Rutgers egyetem kutatója szerint [1] a szerelem szorosan összefügg az agyban található természetes stimulánsok mennyiségével. Amikor szerelmesek leszünk, az agyunkban található dopamin és norefedrin szint megemelkedik. Ezzel magyarázható, hogy amikor szerelmesek vagyunk, nincs kedvünk enni, és nehezen vagyunk képesek elaludni.

Ezek hatására veszítjük el a realitásunkat is, amikor szerelembe esünk. A vizsgálatok során kiderült, hogy a szerelmesek a kábítószerfüggők tüneteit produkálják. Olyan függővé válhat egy szerelmes a szerelmétől, mint egy kábítószerfüggő a drogtól. Ezzel magyarázható, hogy a szerelme jelenlétében önfeledt és boldog, míg annak hiányában képes mély depresszióba esni.

Londoni kutatók is hasonló eredményekre jutottak, akik szerelmeseknek mutattak meg fényképeket. A képek között régi barátok képei szerepeltek, amelyek semmilyen különösebb hatást nem váltottak ki a kísérleti alanyokból. Azonban, amikor a fényképek között rátaláltak a szerelmük fényképére, az agyban ugyanazon területek váltak aktívvá, amelyek a kábítószer élvezőknél is, a drog hatására.

Természetesen egyéniség függő, hogy ki és milyen mélységeiben éli meg a szerelmet. Vannak, akik kevésbé, vannak, akik nagyobb mértékben vonódnak be az érzelmi folyamatba. Az pedig, hogy a szerelem ilyen erős hatásokat vált ki, teljesen természetes biológiai folyamat, mely az utódnemzés ősi mechanizmusában segít.

A szerelem szakaszai

A szerelemnek három különböző szakaszát különböztethetjük meg. Az első, a friss szerelmes állapot. Ilyenkor mindent megteszünk, hogy felhívjuk magunkra a kiválasztottunk figyelmét. Megpróbálunk minél többet megtudni róla, és minél több közös pontot felfedezni, vagy kialakítani kettőnk között. Ekkor válhatnak érdekessé olyan dolgok is, amelyeket esetleg korábban észre sem vettünk, vagy éppen egyáltalán nem lelkesedtünk értük.

A második, romantikus állapot segíti elő a pár kapcsolatát, az utódnemzést. Ez az az időszak, amikor a szerelmesek már egymásra találtak, és igyekeznek minél több időt együtt tölteni. Ilyenkor mindenki igyekszik a legjobb oldalát mutatni, így ekkor nem szokták problémák nehezíteni a kapcsolat alakulását. Ez az állapot alapozza meg az utódnemzést, hiszen ezek a mély érzelmek alkalmasak arra, hogy a két fél egyre többet akarjon együtt lenni és egyre jobban elköteleződjenek egymás mellett.

A harmadik szakasz az összetartozás állapota. Ekkor a párok általában már együtt élnek, sőt, már gyermekeik is vannak. Ilyenkor az érzelmek elmélyülnek, és sokszor a szerelemből mély szeretet lesz. Ez az állapot felel azért, hogy a pár együtt tudjon maradni a gondok, problémák, nézeteltérések felmerülése ellenére is, és közösen legyenek képesek felnevelni a gyerekeiket.

Természetesen a szerelem állapota vissza tud térni, és át tudja venni a mély szeretet helyét. Ez mindig függ a pillanatnyi élethelyzettől, hangulattól.

A szerelem tudománya

Kultúrantropológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a szerelem univerzális, azaz az állatok világában is megfigyelhető. Evolúciós vizsgálatok alapján a szerelem fő célja a különféle fajoknál az utódnemzés, és így az élet fenntartása.

A szerelem tudományos leírása [2] szerint a szerelmes, szerelme tárgyának különös, rendkívül jelentőséget tulajdonít, egyszerinek és megismételhetetlennek éli meg az egymásra találást, a másikat idealizálja. Így válhat a legátlagosabb ember is hirtelen szuperhőssé a másik szemében. Azután, ahogy a szerelem elkezd múlni, sokszor nem is értjük magunkat, mit is láttunk abban a másik emberben.

Mivel tehát a szerelmünk nem kiváló, egyéni kvalitásai miatt válik rajongásunk tárgyává, joggal tételezzük fel, hogy a szerelem egyfajta evolúciós trükk, melynek célja nem más, mint hogy megszeressük a másikat, és utódokat akarjunk tőle. A biológiai cél ugyanis meglátni, megszeretni és szaporodni.

Ehhez természetesen le kell küzdeni azt az emberben meglévő örök gátlást, miszerint egy másik ember túlzott közelsége fenyegetést, veszélyt jelent. A szexuális aktivitás emiatt is óriási bizalmat igényel. A monogámia nyújthat ebben segítséget, mely ahhoz is hozzájárul, hogy az utódok a családon belül nőjenek fel.

A hódítás eszköze pedig nem más, mint maga a dopamin. A férfiak ösztönösen tudják, hogy lehet megemelni egy hölgy dopaminszintjét. A dopamin termelődését az izgalom, a veszély, és az örömök fokozzák. Amikor valaki udvarol, az általában figyelmes, ajándékokat visz, meglepetéseket szervez, és ezek a közösen átélt élmények fokozzák a szerelem hatását, és a dopaminszint emelkedését.

A magas dopamin szint okozza azután a csökkent étvágyat és a csökkent alvásigényt. De nem csak ez a szerelem kellemetlen velejárója. A szerelmes kényszeresen foglalkozhat szerelme tárgyával. Figyelme beszűkül és csakis a szerelmesére koncentrálódik. Kutat utána, minden érdekli, ami vele kapcsolatos és saját ízlését is képes ennek hatására akár gyökerestől megváltoztatni.

Összehasonlították a kényszerbetegséggel és kiderült, hogy ahogyan a kényszerbetegeknek, úgy az ilyen mélységben lévő szerelmeseknek is igen alacsony a szerotonin szintje. Emellett fontos szerepe van a szerelemben a tesztoszteronnak is. A szerelem a tudományos vizsgálatok szerint 2-3 évig tart, és ha ez alatt nem alakul ki kötődés, a kapcsolat előbb-utóbb elhal. A szerelem során magas a tesztoszteron szint, de amint a szerelem kötődéssé alakul, ez lecsökken. Sok esetben ez okozza az egymás iránti nemi vágy csökkenését is.

A kötődést elősegíti a nőkben és férfiakban egyaránt termelődő oxytocin és a férfiakban termelődő vasopressin. Ezek a hormonok alakítják ki a két fél közötti bizalmat, intimitás utáni vágyat, majd a kötődést. Nagyon érdekes tény, hogy elég csak rápillantani a szerelmünkre, megérinteni őt, vagy szexuális kapcsolatot létesíteni vele, és ezek termelődése azonnal fokozódni fog.

A szerelem tehát olyan édes teher, amire nagyon sokan vágyunk, és amelyet próbálunk minél tovább megőrizni. Szerencsére ez egyáltalán nem lehetetlen, bár kétségtelenül nagyon sok törődést, odafigyelést és alkalmazkodást kíván mindkét féltől. A végeredmény azonban egészen biztosan megéri, hiszen ha mindketten jól végezték a dolgukat, akkor egy életük végéig tartó, monogám kapcsolatban találhatják meg egymás oldalán a biztonságot és a boldogságot.

Hogy ne csak a szerelem tegyen téged boldoggá, próbáld ki a Boldogság csomagunkat.