Trükkös dolog a memória – vajon mennyire bízhatsz benne?

Időnként te is elcsodálkozol azon, hogy a tegnapi ebédedre ugyan már nem emlékszel, de a 10 évvel korábbi nyaralás minden egyes mozzanatát vissza tudod idézni? Nos, ahogy a címben is említettük: trükkös dolog a memória, de mi most szépen lerántjuk róla a leplet!

Mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor létfontosságú, hogy visszaemlékezzünk bizonyos dolgokra. Például egy szóbeli szerződés részleteire perre vitt tárgyalás esetében, vagy a nagyszülők aranylakodalmára szervezett meglepetésbuli pontos menetrendjére.

Ugyanígy, az érettségi vagy akár egy egyetemi vizsga előtt te is visszahőkölhettél néhányszor a megtanulásra váró anyagmennyiségtől. Ilyenkor persze eltöprengtél azon, hogy többezer oldalnyi információt vajon hogyan fogsz megjegyezni, de csodával határos módon a vizsgán épp akkor jutott eszedbe minden, amikor arra éppen szükséged volt. Vagy nem. Ráadásul még azt is elfelejtetted, amiről úgy gondoltad, hogy biztosan tudod.

De mi is ez a sokat emlegetett memória valójában?

Talán egy rejtett zug az agytekervényeink között vagy az idegrendszerünkben megbújó, olykor hiányos, olykor pöpecül működő emlékalbum? Nos, nem egészen. Az emlékezés ugyanis egy komplex folyamat, melynek során megszerezzük az adott információt, amit aztán elraktározunk magunkban egészen addig, amíg valamiért szükségünk nem lesz arra, hogy több-kevesebb sikerrel előhívjuk őket.

A memorizálás során tehát nemcsak megszerezzük és tároljuk a megtanult, vagy éppenséggel megtapasztalt információkat, hanem vissza tudjuk keresni, elő tudjuk hívni őket. Ebben rejlik a memória nagyszerűsége, hiszen így az évtizedek alatt szorgosan összegyűjtött emlékek és tapasztalatok az esetek egy részében a rendelkezésünkre fognak állni.

Ugyanakkor azt mindenképpen érdemes leszögezni, hogy a memória, jobban mondva az emlékezés egyáltalán nem egy hibátlan folyamat. Ha az lenne, akkor nem felejtenénk el hogy hova kevertük el a kulcscsomónkat vagy a mobilunkat és nem emlékeznénk máshogy bizonyos eseményekre, mint ahogy azok valójában történtek.

Mert időnként előfordul, hogy a memóriánk tréfát űz velünk

Ez általában akkor fordul elő, ha a kódolási folyamatba – vagyis az adott emlék elraktározásába – valamilyen hiba csúszik. Ez a hiba lehet egy hirtelen stresszhelyzet, valamilyen betegség, vagy a memória tárolásával kapcsolatos probléma, esetleg a visszahívás képességével kapcsolatos zavar, netán trauma

Ilyen esetekben fordulhat elő az, hogy az emlékeinkben összekeverjük a napokat, vagy a lánybúcsúnkon viselt ruha színét, esetleg egy színésznő nevét nem tudjuk hirtelen előhívni a kalapból. Extrém helyzetben pedig még az is előfordulhat, hogy a tudatalattink is beleszól a memóriánk működésébe, például valamilyen trauma kapcsán.

Ez lehet egy baleset, amelyben erős ütés érte a fejet, aminek rövid- vagy hosszútávú amnézia lett a végeredménye. De például nemi erőszak esetén is előfordulhat részleges emlékkiesés, amikor a feldolgozást és a túlélést segítendő, a memóriából mintha időlegesen eltűnnének az átélt borzalmak emlékei.

Egyébként nincs egyetlen összefüggő memóriatárolónk, mert az emlékeink különböző memóriahálózatokban kerülnek szétosztásra. Ezen hálózatok vesznek részt az emlékezés és a visszahívás folyamatában és mindegyiknek megvan a maga sajátos „áramköre”. Ezeken keresztül kommunikálnak egymással a különböző memóriahálózatok, így nem volt nehéz arra a következtetésre jutni, hogy az emlékezet sajnos több ponton támadható folyamat.

Főleg akkor figyelhető meg memóriakimaradás, illetve emlékvesztés, ha a Hippokampuszt éri sérülés, vagy ha az Alzheimer-kór megtámadja a laterális entorhinális cortex-et. (Skót kutatók jutottak arra a felfedezésre[1], hogy az agynak ezen a területén kezdődik az Alzheimer-kór.)

Általánosságban azonban elmondható, hogy 4 dolog miatt vesznek el az emlékek: a visszahívási folyamatban rejlő hiba miatt, vagy azért mert nem rögzítettük elég jól az információt, vagy ahogy fentebb is említettük, trauma, esetleg direkt felejtés okán.

A memória típusai

Igazából kétféle memóriatípust különböztethetünk meg egymástól: az egyikbe azok az emlékek tartoznak, amelyek a megőrzés szakaszai alapján különülnek el, a másikban pedig inkább a jellegük szerint bonthatjuk 2 csoportra az emlékeket. Kicsit bonyolultnak tűnhet, de máris megmagyarázzuk az egészet.

Egy 1968-as kutatás[2] eredményeként, Richard Atkinson és Richard Shiffrin munkája nyomán jött létre az Atkinson-Shiffrin memória modell. Ez a memória szakaszos felosztása, méghozzá a következők szerint:

• Szenzoros memória: a memória legkorábbi, legrövidebb ideig tartó fázisa, amikor a vizuális információkat maximum 0,5 másodpercig, míg a hallott információk 3-4 másodpercig tárolódnak. Ez a fajta memória inkább csak arra szolgál, hogy az információk egy részét átsegítse a következő szakaszba.
• Rövidtávú memória: ez más néven az aktív memória, ami azokat az adatokat takarja, amiket jelenleg is ismerünk és amire aktuálisan épp gondolunk, vagy szükségünk van. Ezek az információk 20-30 másodpercig tárolódnak, így a legtöbb emlékünket itt is elveszítjük, viszont a lényegi információk elraktározódnak a következő szakaszba.
• Hosszútávú memória: ebben a szakaszban folyamatosan tároljuk az információkat, amik Freud szerint vagy a tudatunkban, vagy a tudatalattinkban kapnak helyet. Ettől függően válnak az így rögzített információk könnyebben vagy nehezebben visszahívható, hosszútávú emlékekké.

Azonban a memória szakaszos felbontása mellett még a jellegük szerint is megkülönböztethetjük az emlékeket. Ennélfogva beszélhetünk még deklaratív és nem deklaratív emlékekről is.

Deklaratív emlékeknek azokat a memóriafoszlányokat tekintjük, amelyeket igaznak vagy épp hamisnak tekinthetünk. Például az igaz, hogy a sakktáblán sötét és fehér bábukkal küzdünk meg a győzelemért, viszont az már nem igaz, hogy a játékban a király a legerősebb figura. Ezzel szemben nem deklaratív emlék lehet az, hogy tudjuk hogyan kell kerékpározni és úszni.

Hogyan fejlesztheted a memóriádat?

Először is azzal, ha a testedet és a lelkedet is rendben tartod: mozogj, sportolj rendszeresen és figyelj oda az egészséges táplálkozásra is. Emellett nem árt meg az sem, ha időről időre megtornáztatod egy kicsit az agyadat mondjuk keresztrejtvénnyel, sudokuval, vagy gyakorolj sokat és jegyezd meg egy pakli kártya sorrendjét.

Természetesen itt nem kell elsőre és egyszerre megjegyezned mind a 32 lap sorrendjét, elég ha kisebb kupacokkal kezded a gyakorlatot: mondjuk jegyezd meg először az első 5 lap sorrendjét, majd emeld 10-re a napi adagot és fokozatosan növeld addig a lapok számát, amíg meg nem jegyezted az egész paklit.

Ezen kívül hatásos még az asszociációs módszer is, amikor egy névhez vagy tárgyhoz, eseményhez társítasz valamilyen jelzőt vagy tulajdonságot, amiről könnyebben eszedbe fog jutni az adott emlék.

Emellett különböző étrendkiegészítőkkel, például a Gotu Kolával és a Ginkgo Bilobával is gondoskodhatsz arról, hogy a memóriádra ne legyen panasz és a legrégebbi emlékek is egy szempillantás alatt eszedbe jussanak!