A túlérzékenység egy olyan fogalom, amelyet gyakran használunk, sokszor azonban nem értjük teljesen, hogy mit is jelent pontosan. Pedig, ha meggondolatlanul használjuk, azzal sokakat megbánthatunk. Hogy miért?
Ebben a cikkben megmutatjuk azt, hogy mit jelent a túlérzékenység, ki számít túlérzékenynek, és hogy miért cseng ez olyan negatívan, ha valakit ezzel a szóval illetünk. De azt is megtudhatod, hogy hogyan segíthetsz magadon a hétköznapokban, ha Te is hiperérzékeny lennél.
Mit jelent a túlérzékenység és ki számít hiperérzékenynek?
A túlérzékenység (másnéven hiperszenzitivitás) azt jelenti, hogy valaki az átlagembereknél érzékenyebben reagál az őt körülvevő világra, az őt érő ingerekre és élményekre. Ez a magas fokú ingerlékenységhez, megnövekedett emocionális reakcióhoz, valamint kifinomultabb szenzoros érzékeléshez is vezethet. A hiperszenzitivitás érzelmi, fizikai vagy akár szociális területen is megnyilvánulhat.
A hiperszenzitivitás egy nem pontosan körülírható dolog. Az emberek ugyanis különböző módon reagálhatnak az ugyanolyan helyzetekre és az azonos intenzitású ingerekre. Akadnak például olyanok, akik túlérzékenyek a zajra, míg mások az új helyzetekben szenzitívebbek másoknál. Az autizmussal élők például gyakran túlérzékenyek lehetnek bizonyos területeken, többek közt a hang vagy a fény érzékelése terén, míg mások hiperérzékenyek lehetnek bizonyos élelmiszerekre is. Ez is azt mutatja, hogy a túlérzékenység egy rendkívül széleskörű dolog, és sokféle formában jelenhet meg az emberek életében.
Hogyan működik a hiperszenzitív ember agya?
A túlérzékenység sokaknak egyszerű „hisztinek” vagy „drámázásnak” tűnhet, azonban fontos tudni, hogy ez nem minden esetben igaz. Sőt. Több kutatás is igazolja, hogy a magas szenzitivitás egy veleszületett jellemvonás, nem pedig tanult képesség. A túlérzékeny személyiséggel rendelkezők esetében az empátiáért felelős agyterület és a túlérzékenység vonását kódoló területek egymással átfedésben vannak. De az agykéreg egy bizonyos része, az úgynevezett insula is hiperaktivitás mutat.
A hiperszenzitivitás mögött álló pontos mechanizmusokat jelenleg is tanulmányozzák, a kutatók feltételezése szerint azonban agyi idegsejtek és az ingerátvivő anyagok eltérő működése is szerepet játszhat a kialakulásban. A legfrissebb kutatások például kapcsolatot találtak a túlérzékenység és a 5-HTTLPR szerotonin átvivőanyag polimorfizmusa közt. Ez a génmódosulás számos mentális betegséggel, többek között a depresszióval is kapcsolatba hozható.
Miért cseng a „hiperérzékenység” szó ilyen negatívan?
Annak ellenére, hogy a kutatók szerint a hiperszenzitivitás alapvetően pozitív jellemvonás, maga a kifejezés sokszor negatívan cseng. Ennek legfőbb oka, hogy napjainkban hajlamosak vagyunk az erősséget és a keménységet piedesztálra emelni. Ez a gondolkodásmód azt eredményezi, hogy a gyengébbek sérülékenyebbek, és nehezebb lehet számukra kezelni az érzéseiket és az őket érő ingereket.
Fontos megértenünk azt, hogy attól, hogy valaki túlérzékeny, nem feltétlenül manipulálna minket vagy próbálna szándékosan gyengének tűnni. Az érzékenység egy összetett dolog, amelyet nem lehet egyszerűen csak a gyengeség eredménye vagy a manipuláció egy eszközeként magyarázni.
Sokan gondolják ennek ellenére is úgy, hogy a hiperérzékeny emberek zárkózottak és félénkek. Nem véletlenül, hiszen egy túlérzékeny ember számára nagyon megterhelő lehet egy olyan hétköznapi szituáció is, mint a csúcsidőben történő tömegközlekedés vagy egy koncerten történő részvétel. Külön érdekesség azonban, hogy ez csak részben igaz, és nem feltétlenül állja meg a helyét minden esetben. A kutatások szerint ugyanis a hiperszenzitívek 30 százaléka az extrovertáltak csoportjába tartozik.
Áldás vagy átok a túlérzékenység?
A túlérzékenységet tehát gyakran a gyengeséggel és a sebezhetőséggel azonosítják. Ezt, a hiperszenzitivitást megélők könnyen magukra vehetik, ami miatt drasztikusan csökkenhet az önbizalmuk és rosszabbul teljesíthetnek az élet bizonyos területein. Emellett a hiperérzékenyek az átlagosnál hajlamosabbak lehetnek az olyan mentális problémákra, mint a depresszió vagy a szorongás. Ezen túl egy hiperszenzitív ember érzelmileg is könnyen túlterhelheti magát, ami a munkájában vagy a magánéletben is korai kiégéshez vezethet.
Fontos tudni azonban, hogy a hiperszenzitivitás egy olyan jellemvonás, ami gyakran előfordul a művészi beállítottságú emberekben, például színészekben, írókban és költőkben is, de a kreatív és a nagymértékben empatikus személyekben is. Az érzékenyebb megfigyelők jobban észreveszik az apró részleteket és mélyebben képesek megéni az érzelmeket is.
A hiperérzékeny emberek számára tehát kiemelten fontos, hogy olyan közeget találjanak, ami nem nyomja el őket, hanem engedi azt, hogy kibontakoztathassák kreatív képességeiket.
Kezelhető-e a hiperszenzitivitás?
Túlérzékeny emberként fontos, hogy amennyire csak lehetséges, urai legyünk érzelmeiknek. Ennek érdekében próbáljuk meg csökkenteni a környezetünkben lévő, erős ingereket. Próbáljuk meg elkerülni azokat a helyzeteket, melyek hirtelen sok és erős ingerrel járnak.
Egyszerre koncentráljunk egy feladatra, minimalizáljuk a több szálon futó feladatvégzést. Ha szükséges, írjuk le érzelmeinket, vagy igyekezzünk kreatív módon kiadni magunkból őket. így azok nem homályosítják el gondolatainkat és nem befolyásolnak minket a mindennapi teendőinkben.
A hiperszenzitivitást kezelhetik terápiával, például kognitív viselkedésterápiával vagy érzékenységcsökkentő terápiával. De az érintettek gyakran találnak segítséget relaxációs és meditációs technikák alkalmazásában is.
Fontos a megértés és az empatikus hozzáállás
Ahelyett, hogy a túlérzékenységre egy negatív dologként tekintenénk, fontos, hogy megértsük és elfogadjuk azt. Az empatikus hozzáállás segíthet abban, hogy azok, akik túlérzékenyek, megbarátkozzanak magukkal és megtanuljanak kezelni az érzéseiket, különböző szituációkban mutatott reakcióikat is.
Végül pedig legyünk mindig őszinték önmagunkkal és másokkal is. A támogató és elfogadó környezet elősegíti a hiperérzékeny emberek önbizalmának növekedését, ezáltal könnyebben tudnak megküzdeni azokkal a kihívásokkal, amelyeket a túlérzékenység állít eléjük a mindennapokban.
