A közösségi média negatív hatásai sokkal jobban hatással vannak a barátságainkra, és ismeretségeinkre, mint azt gondolnánk. Ráadásul túl sok időt töltünk azzal, hogy csekkoljuk a hírfolyamunkat, és csodálkozunk, hogy nincs elég időnk a személyes kapcsolatainkra. Tarts velünk, és vizsgáljuk meg, hogy milyen hatással van a közösségi média az agyműködésünkre, és a face to face kapcsolatainkra!
Függés a közösségi médiától
Felmérted valaha, hogy hány felesleges órát, percet és másodpercet töltöttél azzal, hogy kövesd a Snapchat sztorikat, vagy még több embert kezdj el követni Instán?
A mai társadalom egyébként is okostelefon, tablet, és számítógép függő. Egyszerűen túl sok időt töltünk a közösségi média oldalak ellenőrzésével, pedig ezt az időt magunkra, és a kapcsolatainkra is fordíthatnánk.
A társadalom sokkal összetettebb és sokrétűbb, mint 56 millió évvel ezelőtt, amikor őseink csoportokban éltek azért, hogy növeljék a túlélési esélyeiket. Ám az elmondható, hogy a túléléshez szükséges társadalmi igény ugyanaz maradt.
Ugyan az ember biológiája 50 000 év alatt semmit sem nem változott, a technológia igen, és elmondható, hogy az közösségi média lett az új törzsi tűz.
Ha elmész étterembe, és körülnézel a helyiségben, szinte mérget vehetsz rá, hogy a vendégek 60%-a telefonnal a kezében üldögél, még akkor is, ha van partnere. Sajnos a legtöbben nagyon görcsösen ragaszkodunk az okostelefonjainkhoz, és ahhoz, hogy minden egyes friss közösségi médiabeli értesítést azonnal megnyissunk. Érdekes egy megszállottság ez, de hihetetlenül valós.
A közösségi médiát eredetileg hálózatépítő eszközként hozták létre, de sokkal több lett. A hatalom pedig felelősséggel jár.
A negatív hatások akkor kezdtek el igazán megmutatkozni, amikor az emberek már hordozható eszközökön is hozzáférhettek a Facebook, az Instagram, vagy a Twitter oldalukhoz. Azóta pedig az is kiderült, hogy a közösségi média állandó ellenőrzése nem csak függést, hanem őrültséget is okozhat. Vinni a telefonunkat mindenhová, és folyamatosan pörgetni a hírfolyamunkat, olyan, mint a drogozás, megszabadulni tőle pedig olyan frissítő, mint egy hideg zuhany egy igazán forró napon.
Mivel a közösségi médián pörögnek a munkahelyi, romantikus, baráti, és családi! kapcsolataink, a fizikai interakció lehetősége veszít a vonzerejéből. Amikor két barát elmegy együtt pizzázni, sokszor már nem hangosan és vidáman beszélgetve falatoznak, hanem némán szelfiket készítenek, Snapchat sztorit rögzítenek, és Instára lőnek egy fotót.
Néha már azt sem tudjuk, mit csinálunk, kezd tudatalattivá válni dolog. Ha pedig a közösségi médiának ekkora ereje van, vajon mit tartogathat a jövő? Félnünk kell-e attól, hogy az emberi kapcsolatok egyre inkább elsorvadnak?
Még a kommunikatív, társasági emberek is elszokhatnak a társaságtól. Mi ez, ha nem egy horrortörténet kezdete? Nem túlzás azt állítani, hogy a közösségi média hibás a kommunikációs készségek csökkenése miatt.
A barátságok sem olyanok már, mint régen. Anno szórakoztató és izgalmas dolgokat csináltak együtt a barátok, ma már csak egymás üzenőfalát nézegetik, és néha Skype-olnak. Szörnyű, de ma már abból is vannak sértődések, ha egy barát nem lájkolja be egy fotónkat, vagy nem ír hozzászólást egy posztunkhoz. Ez annyira butaság, nem?
Jó hely, rossz agy, a közösségi oldalak hatása és árnyoldala
Az agy ventrális tegmentális területén (VTA) a társadalmi igények teljesülése esetén dopamin szabadul fel. Ám bármennyire is azt hisszük, a közösségi média nem a VTA barátja. Természetesen a túl kevés lájk egy posztunkra kevésbé tragikus, mint amikor valakinek egyedül kell szembenéznie a csakálokkal, de a következmények akkor is tragikusak lehetnek.
A közösségi média komoly stresszforrás
A VTA képtelen gondolni, csak értelmezi a jeleket, és reagál rájuk. Ez az oka annak, hogy az emberek miért vesztegetnek időt olyan dolgokra, amelyekre nincs is befolyásuk. A Facebbok vagy a Twitter támadó mémje beindítja az ember természetes félelmét a haláltól.
Az internetes trollok (azok, akik olyasmiket tesznek, vagy mondanak a közösségi médiában, amit szemtől szemben nem tennének) által szított közösségi médiabeli konfrontációkat mindannyian fenyegetésnek érezzük.
A hippocampus (a memória területe az agyban) folyamatosan összehasonlítja a külvilágot az agy azon alapvető meggyőződésével, hogy milyennek kellene lennie a világnak.
Ez a hit a genetika, az epigenetika, valamint az agy szerkezeti és funkcionális dinamikájának a kombinációja, amelyeket a prenatális állapotok és a perinatalis agy környezetének a megfigyelése is befolyásol. Amikor a külső világ és az agy alapvető hite között ellentmondás van, máris kész a fenyegetés.
Ha egyszer beindul a stresszválasz
Az amygdala a stresszre válaszul aktiválja a HPA-t (Hypothalamic Pituitary Adrenal tengelyt).
A stresszválasz során emelkedik a vérnyomás, így az oxigén és a vér a végtagok felé áramlik. A véráramban glükóz szabadul fel. A stresszválasz szuper dolog, ha harc van készülőben, vagy ha valódi fenyegetéssel nézünk szembe. Ám ha túl gyakran aktivizálódik feleslegesen, akkor a magas vérnyomás állandósulhat, és szív-és érrendszeri megbetegedéseket okozhat.
A krónikusan emelkedett vércukorszint inzulinrezisztenciát, cukorbetegséget, elhízást, valamint különböző orvosi és pszichológiai rendellenességeket idézhet elő. A stresszválasz túlzott aktiválása allosztatikus terhelést okoz – azaz a szervezet védőmechanizmusai elkezdenek károsodni a túlzott igénybevétel miatt.
Az allosztatikus terhelés azért következhet be, mert a stressz patofiziológiája az öreg agyban kezdődik, és az evolúciós tervezés révén az agy ezen részében lévő struktúrák képtelenek gondolkodni. A mantrájuk csak ennyi "Ha túlélem, kérdezek."
Gondolkodás és magasabb kognitív folyamatok csak az úgynevezett új agyban fordulnak elő.
Az öreg agy tehát nem tud gondolkodni, azért nem különbözteti egymástól az észlelt, és a tényleges fenyegetéseket. A közösségi média hemzseg a fenyegetésektől, és az új agy nem tud segíteni, mert a stresszválasz során le van blokkolva.
Sajnos az allosztatikus terhelés a torz percepció és betegség kapuja, ez alól egy ember sem kivétel. Nem véletlen hát, hogy az elhízás, a szívbetegség, a cukorbetegség és a rák előfordulása gomba módra nő.
A közösségi médiában gyújtott gyűlölet-tüzek ugyan nem halálosak, mint a valódi tüzek, de óvatossággal kell őket megközelíteni, mert elősegítik a betegségeket.
A közösségi média nem valós világot mutat be
Te is szoktad végtelenül szerencsétlennek érezni magad, amikor tökéletes nyaralós, eljegyzési, szerelmes, és partis fotókat nézegetsz a hírfolyamodban? Ugye azért nem hiszed azt, hogy az élet játék és mese csak?
Lehet, hogy a menyasszonynak beteg az édesanyja, a nyaraláson kegyetlenül leégtek a turisták, a parti után másnaposan keltek fel, és a csókolózó pár egyik tagja a szakításon gondolkodik. Szóval ne hidd azt, hogy amit a közösségi médiában látsz, az a kőkemény valóság, és ne is kezd el azon szorongani, hogy nincs olyan tökéletes életed, mint egyeseknek. Senkinek sincs...
Így csökkentsd a közösségi média káros hatásait!
Igen, az emberek bajban vannak, és meg kell oldani, de hogyan? Nos, a közösség lépten-nyomon körülvesz bennünket, ezért a forgalomban, a munkahelyi szünetben, és a boltban kell kezdeni a változtatásokat. A tanácsunk az, hogy hagyd otthon a politikai, vallási előítéletedet. Öleld kebledre az empátiát, és gyakorold a kedvességet. Az idő a legértékesebb emberi erőforrás, ezért ne fecséreld arra, hogy se vége, se hossza vitákba bonyolódj másokkal. Ne tedd ezt a valóságban, de igyekezz kerülni a Facebook harcokat, és a Twitter háborúkat is.
Szeretnél kiszállni a közösségi média mókuskerekéből? Akkor menj, vegyél egy jó könyvet, és olvass. Tanulj meg egy új receptet, menj edzőterembe, és élj aktív, valós közösségi életet. Nem mondjuk, hogy töröld például a Facebook fiókodat, de azt igen, hogy ne ellenőrizd olyan gyakran.
