A vízimajom-elmélet vajon megállja a helyét?

Vajon valóban vízi életmódot folytattak őseink, vagy a vízimajom-elmélet csupán feltételezés és a teljes evolúciós folyamat a szárazföldön történt? Ennek jártunk utána.

Mit jelent a vízimajom-elmélet?

Ez az elmélet az ember eredetére vonatkozó hipotézis. Fajunk néhány, a főemlősökétől eltérő jellegzetességét próbálja megmagyarázni azzal, hogy az őseink vízi életmódjára vezethetők vissza.  [1] A korábbi evolúciós elméletek szerint az ember fejlődése teljes mértékben a szárazföldön ment végbe, azonban Sir Alister Hardy és Elaine Morgan szerint ez valószínűleg nem így történt.

A hipotézisük szerint őseink egy része 4-8 millió évvel ezelőtt, a csimpánzoktól történt „elválás” után, 1-2 millió évig részleges vagy teljes tengeri életmódot folytatott. A vízimajom-elmélet sikerének titka, hogy valóban vannak olyan kérdéses jellemzők az ember fejlődése során, melyet nem tudtak korábban megmagyarázni.

A vízimajom-elmélet ezekre a tényekre alapoz

Több olyan megfigyelés is van, amelynek hatására a vízimajom-elmélet követői igazoltnak látták, hogy az ember egyedfejlődésében számottevő szerepet nyújthatott a vízi életmód.

1.  Az ember az egyetlen főemlős, amelynek majdnem teljesen csupasz a teste. Az emberen kívül csupán a forró égöv alatt élő, vastagbőrű emlősök, mint amilyen például az orrszarvú, vagy az elefánt, és csak a vízi életmódot folytató emlősök szőrtelenek. A többi állat mind szőrzettel rendelkezik, hiszen ennek óriási szerepe van a hőszigetelésben, továbbá a vékony és csupasz bőr túlságosan is sérülékeny a szárazföldön. A vízi életmód esetén a szőrzet hiányát a víz kompenzálja, hiszen védi a bőrt a napsugárzástól és a fizikai sérülésektől.
2. A vízimajom-elmélet szerint a vízi életmód és az úszás segítette elő azt, hogy az ember két lábon jár. Szerintük ugyanis a vízben könnyebb két lábon mozogni, hiszen így kint tudjuk tartani a fejünket, és lélegezni tudunk. És habár a vízimajom-elmélet hívei is elismerik, hogy igencsak ügyetlenül mozoghattak őseink a vízben, ráadásul a táplálékszerzés is jóval nehezebb lehetett így számukra, a hiányosságok ellensúlyozásának megoldása szerintük a fejlettebb intellektuális és szociális képességekben rejlett.
3. Az izzadságmirigyek és zsírpárnák is a vízi életmódról árulkodnak az elmélet követői szerint. A bőr alatti zsírréteg jellemzően a tengeri emlősöknél alakult ki, amelynek fő feladata a test víz alatti hőszigetelése. Szerintük a bőr alatti zsírréteg szárazföldi életmód esetén kifejezetten hátrányos lenne, hiszen erőteljes izzadást okozna egy vízszegény környezetben.
4. A szabályozható légzés teszi lehetővé, hogy gyakorlás után, szárazföldi emlős létünkre képesek legyünk akár 180 méter mélyre is lemerülni a víz alá egy lélegzetvétellel.
5. Az ember szívverése lelassul a víz alatt, a szárazföldi 60-hoz képet körülbelül 30-ra. Az elmélet hívei ezt is a vízi életmódunkkal magyarázzák.
6. A merülési reflex azt jelenti, hogy ha egy 3 hónaposnál fiatalabb kisbabát vízbe teszünk, akkor automatikusan vissza fogja tartani a lélegzetét. Vízi életmód esetén ez a reflex létfontosságú, azonban szárazföldi életmód esetén ez teljesen felesleges lenne.
7. A vízimajom-elmélet hívei szerint őseink a vízben hozták világra utódaikat. Ennek bizonyítéka számukra az, hogy a szárazföldön ez a nagyon hosszadalmas folyamat veszélyes lett volna, tekintettel a sok ragadozó állatra, mely őseinket körülvette, így úgy félik, sokkal biztonságosabb volt a vízben történő szülés.
8. Az ember tud és szeret is úszni, amely szintén az elmélet híveinek kedvez. Nem félünk a víztől, sőt, kifejezetten élvezzük az úszást és a fürdőzést. A főemlősök többsége ezzel szemben egyáltalán nem kedveli a vizet, sőt, tart tőle és kerüli azt.
9. Szintén erre utal, hogy az ember vízben tisztítja magát, nem pedig a saját nyelvével, mint a többi emlős.
10. A vízimajom-elmélet hívei szerint az a kevés emberi szőrzet, amely testünkön megtalálható, úgy jött létre, hogy minél inkább csökkentse a közegellenállást úszás közben.
11. Az emberi izzadság és a könny is sós ízű, mely az elmélet hívei szerint szintén arra bizonyíték, hogy tengeri lények voltunk. A tengeri emlősök ugyanis a tengervízzel elnyelt felesleges sót ürítik ki ilyen módon a szervezetükből.
12. Az emberi agy a test tömegének körülbelül 2%-a, viszont ezzel szemben az energiaigénye a test energiaigényének körülbelül 20%-a. A vízimajom-elmélet hívei szerint az emberfélék agyának viszonylag nagymértékű növekedését a tápanyagokban gazdagabb, tengeri eredetű táplálék tette lehetővé.

A vízimajom-elmélet buktatói

Az elméletnek azonban van néhány buktatója is, melyek szerint az elmélet inkább a véletlenekre alapoz, mintsem a valós tényekre.

1. Míg a törzsfejlődés során a tengeri emlősök egyedfejlődése felgyorsult, az emberé lelassult, és habár az elmélet hívei általánosságban beszélnek a tengeri emlősökről, azok között számos különbség lelhető fel. A tudomány mai állása szerint a tengeri emlősök sokszor csak külső megjelenésükben hasonlítanak egymásra, hiszen mindegyik más szárazföldi őstől származik.
2. Az emberi újszülött hosszú éveken át képtelen magát ellátni, szemben a tengeri emlősök kölykeivel, amelyek szinte azonnal önellátóak.
3. Ha egy faj tengeri életmódra tér át, akkor végtagjai megrövidülnek, a kiálló testrészei pedig, mint amilyen a fül is, kisebbé válnak, vagy belülre kerülnek. Az embernél ez nem történt meg.
4. A tengeri emlősök teje nagyon sok zsírt tartalmaz, szemben az emberi anyatejjel.

Így hát, bár számos logikus kapcsolat van a vízi lények és az ember között, az antropológusok még nem tudtak közös álláspontot kialakítani a vízimajom-elmélettel kapcsolatban. Nagyon sok a bizonytalanság és a kérdőjel, amelyet még senkinek sem sikerült bizonyítékokkal alátámasztani. A hagyományos elmélet tehát leginkább a bizonyítékok nagyobb száma miatt meggyőzőbb.

Elaine Morgan számára nagyon is tetszetős volt a vízimajom-elmélet, így útjára indította a „vízimajom” hipotézist, amelyről könyvet is írt. Ebben az evolúció úgynevezett „barkácsoló” jellegére épít. Szerinte a geológiai változások miatt néhány majom ősünk tengeri szigetekre szorult. Ezeken a szigeteken már képtelenség volt a korábbi életmódot folytatni, így alkalmazkodniuk kellett a körülményekhez. Ennek következtében az őseink teljesen új tulajdonságokkal kezdtek el rendelkezni. Ilyen lehetett például a korábban említett merülési reflex, a vékony hájréteg a bőr alatt, és a sok izzadságmirigy, mely a szervezetben felgyülemlett felesleges sót volt hivatott kiválasztani, és ezzel magyarázható az is, hogy az emberek örömüket lelik a vízben való úszásban, fürdőzésben.

Nagyon nehéz megállapítani, hogy vajon milyen mértékben lehet igaz a vízimajom-elmélet, hiszen egyes részei nagyon is logikusnak tűnnek. Habár a vízimajom-elméletet még nem fogadta be a hagyományos evolúciós tudomány, de évtizedek alatt megfigyelhető térhódítása, így ki tudja, talán hosszú évek múltán egy komplex kutatás során kiderül majd, hogy mennyiben volt szárazföldi, és mennyiben volt vízi az ember evolúciója. Addig is, örüljünk neki, hogy a legtöbben mind a szárazföldön, mind a vízben igen ügyesen vagyunk képesek boldogulni.

Hogy legyen kellő motivációnk a különböző evolúciós elméletek megismeréséhez, hívjuk segítségül a FOCUS Gingko és Ginzeng kapszulát.