Van valami misztikus kapcsolat az emberiség és a zene között: időnként megnyugtat, máskor felspannol minket, esetenként pedig jobb minőségű és több munkát tudunk elvégezni akkor, ha a háttérben erre serkentő zene szól. De mi a kapcsolat az agy és a zene között?
Biztos te is észrevetted már magadon, hogy ha leülsz dolgozni, egy idő után szinte harsogóvá válik a csönd. Ilyenkor általában vagy a Spotify-t, vagy a Youtube-ot izzítod be, de ha úgy tartja úri kedved, valamelyik online rádió műsorára hangolódsz rá.
Az sem ritka, hogy ha végig mész reggel a városon, ráadásul tömegközlekedéssel, akkor szinte minden koránkelő fülében ott lóg az elmaradhatatlan kiegészítő, a fülhallgató. A zene gyakorlatilag olyan lett, mint a reggeli kávé: csak itt az éltető nedű helyett a kedvenc dallamaid csordogálnak a hangszórókból. A zene segít elindítani a napod, és meghatározza a hangulatod.
Mert a zene jutalomfalat az agynak
Ráadásul a zene úgy hat az agyra, mint az ízletes ételek, a szex és a drogok. Nem mi mondjuk ezt persze, hanem a McGill University kutatói. Még egy 2011-es tanulmányukban[1] ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy a zenehallgatás növeli az agy aktivitását.
Fokozza az érzelmeket, és az ember személyes adottságaitól függően vagy a produktivitását növelheti, vagy teljesen lehangolhatja, esetleg annyira megnyugtatja, hogy elalszik. És így tovább, az adott szituációtól, zenétől és egyéni tulajdonságoktól függően.
A tanulmányban lefolytatott vizsgálathoz a kutatók sikeresen ötvözték az olyan különböző képalkotó technológiákat, mint az fMRI és a PET. Ezek tették lehetővé, hogy képekkel jól láthatóan rögzítsék, amint a számunkra kellemes zene hallgatása dopamint szabadít fel az agyban.
Ez az a neurotranszmitter – vagyis ingerületátvivő anyag – ami a túlélésért, egyben a kellemes érzésekért és a jutalmazásért felelős. Nem mellesleg stimulálhatja az agy többi területét is. Ennek oka az, hogy ha az ismerős zenei mintákat valamilyen váratlan megoldás szakítja meg, akkor két agyi terület, a nucleus accumbens és a caudate nagy mennyiségű dopamint szabadít fel – ez lenne az agy jutalmazásért felelős rendszere.
„Ezek az eredmények neurobiológiai bizonyítékokat szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a zenére adott intenzív érzelmi válaszok a jutalmazás ősi érzetéhez kötődnek az agyban.” – mondta Dr. Robert Zatorre, a The Neuro idegtudósa. Vagyis a zene ősi ösztönöket mozgat meg bennünk.
A ritmus, a dallam és a zene borzongató fogságában
A ritmus, a dallam és a zene gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, a génjeinkbe van kódolva. Már az ősemberek kultúrájában is megjelent, gondolj csak például a sámánok kántálására a különböző varázslatok elvégzése során. Emiatt az ősi kötődés miatt, ha zenét hallgatunk, akkor az úgy hat az agyra, mintha direkt jutalmaznánk a megtépázott idegrendszert.
„A zene egyedülálló abban a tekintetben, hogy valós időben mérhetjük meg a jutalmazás összes fázisát: a semleges kiindulási ponttól kezdve egészen az élvezet csúcspontjáig szkennelhetjük az eredményeket. Gyakorlatilag nyomon követhető, ahogy az agyunk fejlettebb részei az ősi struktúrákhoz kapcsolódnak.” – tette hozzá a kutatás másik résztvevője, Dr. Valorie Salimpoor.
És ha már az ősi struktúrák, illetve ösztönök is szóba kerültek: ismerős az érzés, amikor egyszerűen kiráz a hideg a zenétől? De ez egyáltalán nem esik rosszul, sőt: egyszerűen élvezed a feléd áradó dallamokat. Nos, ennek a jelenségnek bőrorgazmus a neve.[2]
Gyakorlatilag arról van szó, hogy a kedvenc zenédet hallgatva annyi dopamin aktiválódik az agyban, ami orgazmusközeli állapotot okoz – ennek pedig látható jelei is lesznek. Hovatovább a bőrödön: égnek meredő szőrszálak és lúdbőr a köbön, de a pirulás, illetve az izzadás sem kizárt.
De a zene nemcsak az orgazmusért, a jó teljesítményért is felel
Főleg akkor, ha a munkakörnyezeted általában egy zajos iroda. A New York Timesban megjelent tanulmány[3] szerint ilyenkor ugyanis az agy ilyenkor egy kicsit túlterhelődik és osztódik a figyelme: a szervezet irányítóközpontja megpróbálja kiszűrni és elemezni az összes zajforrást, adatokat konvertálni belőle, hogy ezáltal is a munkádra összpontosíthass.
Ennek következménye viszont a munkahelyi hatékonyság csökkenése lesz. Mivel sokfelé osztódik a figyelem, ez nemcsak energiát von el a tényleges tevékenységedtől, de a hormonjaidat is megkavarja. Míg a boldogságért felelős dopaminszint csökkenni fog, addig a stresszért felelős kortizol hormon egyre nagyobb mértékben fog termelődni.
A kanadai Windsor Egyetemen publikálta Dr. Teresa Lesiuk saját tanulmányát[4], amiben a következő megállapításra jutott: a fentebb már vázolt hormonális változások negatívan hatnak az agy prefrontális kérgére, emiatt csökken a produktivitás.
Ebben az esetben a zenehallgatás segíthet ismét megtalálni a fókuszt: a vizsgálatok szerint ugyanis azok a munkavállalók, akik egy zajos irodában munka közben zenét hallgattak, gyorsabban és kisebb hibaszázalékkal oldották meg a feladataikat. Ráadásul kreatívabb megoldásokkal rukkoltak elő, mint zenét nem hallgató társaik.
Ugyanilyen jó hatással van a zene azokra is, akik egyébként monoton, ismétlődő munkát végeznek. Ilyenkor a zene megnyugtat és segít a koncentrálásban, mivel dopamint, norepinefrint és szerotonint szabadítanak fel az agyban. Ezek mind olyan neurotranszmitterek, amik pozitívan befolyásolják a hangulatunkat, az érzéseinket és a munkánkhoz olyannyira elengedhetetlen koncentrációs képességeket, analitikus gondolkodást.
