Álom vs. valóság – az alvásparalízis cseppet sem vicces nyomában

Ha veled is előfordult már, hogy a legszebb álmodból vagy épp egy ideglelős rémálomból felébredve nem tudtad mozgatni a végtagjaidat, esetleg még a fejedet sem és úgy érezted, mintha ülne valaki a mellkasodon, akkor te is abba a 40%-ba tartozol, aki élete folyamán legalább egyszer megtapasztalja az alvásparalízis kellemetlen hatásait. Hogy mik lennének ezek? Máris elmondjuk.

Az szinte biztosra vehető, hogy az éjszakai alvás bizonyos fázisaiban mindenki álmodik, talán többször is. Igaz, álmunkban akár tündérföldön jártunk, akár James Bondként számoltunk le az ellenséggel, akár világmegváltó terveinket ismertettük a főnökeinkkel, ezek többségére sajnos nem emlékszünk.

A mindent eldöntő REM-szakasz

Főként azért esnek ki az álomemlékek, mert ezeket az esetek nagy többségében a REM alvás, vagyis az úgynevezett álomalvás során álmodjuk. Ez az alvás gyors szemmozgásokkal kísért szakasza, a légzés gyorsabbá és szabálytalanabbá válik, ráadásként pedig a vérnyomásunk is megemelkedik. Ez már egy felületesebb szakasza az alvásnak – szemben mondjuk a mélyalvással – így az itt tapasztalható „hallucinációk” könnyebben merülnek feledésbe.

Ennek ellenére egyes álmokat annyira intenzíven élünk meg, hogy az ébredést követően is rá tudják nyomni a bélyeget a hangulatunkra, a kedvünkre és persze a tudatalattinkban is okozhat némi problémát. Például indokolatlanul kezdhetünk el félni olyan dolgoktól, amiktől korábban még csak nem is ódzkodtunk. Ennélfogva a rémálmok okai a következőkre vezethető vissza:

• feszültség,
• félelem,
• sérülés,
• érzelmi nehézségek,
• gyógyszer mellékhatása,
• betegség,
• droghasználat.

Természetesen nem minden álom rémálom, ráadásul az álmoknak is megvan a maguk szerepe az ember életében[1]. Például:

• a tudattalan vágyak és kívánságok kivetülése, ezek feldolgozása,
• a pszichoterápia egyik formája,
• a nap folyamán összegyűjtött információk, érzések és tapasztalatok összevonása, illetve feldolgozása,
• reakció az agy és a test alvás közbeni, véletlenszerű jelzéseire,
• az offline memória újrafeldolgozása, vagyis az agy összevonja a tanulással és a memória fejlesztésével kapcsolatos feladatokat,
• felkészítenek a jövőbeli fenyegetésekre,
• elősegítik a kognitív képességek fejlesztését,
• olyan tudatállapot, amelyben feldolgozhatjuk a múlt tapasztalatait, a jelen történéseit és felkészülhetünk a jövőre.

De akkor mi a helyzet az alvásparalízissel?

Nos, azt már tudjuk, hogy az alvás álmokkal teli REM fázisában igencsak aktív agyi tevékenység figyelhető meg – pont az álmok miatt –, ezzel szemben a testre leginkább a bénultság jellemző ebben a szakaszban.

Mindez azt jelenti, hogy míg az elménk elég élénken vetíti elénk az álomképeket, addig például a fejünk mozgatása, a beszéd, vagy a végtagjaink mozgatása már gondot okozhat. Egyes sztereotípiák szerint ennek evolúciós okai vannak, mégpedig az, hogy az agyunk megakadályozza például a testi épségünkre igencsak veszélyes alvajárást, vagy más szempontból, de szintén nem szerencsés álmunkban beszélést.

Ezt az állapotot, amikor az izmaink nem engedelmeskednek az akaratunknak izomatoniának hívják, míg az ébrenlétnek ezt a sajátságos, félelmet keltő keverékét alvásparalízisnek, vagyis alvási bénulásnak. Ekkor, ebben a helyzetben ugyanis bár az elme éber, de megszólalni és megmozdulni egyszerűen képtelen vagy, ráadásul a legtöbb esetben rémálomból ébredsz fel így, ami azért elég para.

Gondolj csak bele, például abba az igen gyakori rémálomba, aminek a lényege a zuhanás. Csak zuhansz és zuhansz, aztán hirtelen földet érsz, kinyitod a szemed, szeretnél megmozdulni. Megigazítani a fejed alatt a párnát, kényelmesebb pozícióba fordulni és a takarót a derekad köré csavarni, hogy ezzel is megnyugtasd magad, de hasonló jelenet játszódhat le egy üldözéses, gyilkosságokkal, esetleg megaláztatásokkal teli, vagy ördögűzős álmot követve is.

Azonban a téged megnyugtató tevékenységek közül semmit nem tudsz elvégezni: se egy korty vizet nem tudsz inni, se kényelmesebb pozícióba nem tudsz átfordulni. Csak azt veszed magadon észre, hogy szemmozgásokon kívül mást nem tudsz produkálni. Valljuk be, ez azért elég rémisztő jelenség!

Főleg akkor, ha ébren is folytatódnak a rémálmok…

… vagy éppenséggel akkor kezdődnek. Alvási paralízis egyébként elalvás előtt is előfordulhat: akkor, amikor a teste már kikapcsolt, de az elméje még éber. Ezt a fajta alvásbénulást hívják hipnagóg alvási paralízisnek, míg az ébredést követőt hipnopompikus alvási paralízisnek.

Mindenesetre, a kellemetlen hallucinációkhoz visszatérve, ezek nem nemhez vagy életkorhoz kötött tünetek, bárkivel előfordulhatnak. És bár jóval több időnek tűnik, míg a tested szabadulni tud az ideiglenes fogságból, a tapasztalat azt mutatja, hogy maximum néhány percig tart ez a lázálom.

Egyes elméletek szerint, pont az alvásbénulás miatt látunk ilyenkor szellemeket: az alvási paralízisben szenvedők gyakran panaszkodnak arra, hogy amikor elkezdődik ez a hátuk közepére sem kívánt pár perc, akkor:

• úgy érzik, hogy nincsenek egyedül a szobában,
• mintha valaki a mellkasukra telepedett volna (így a légzés is nehézkessé válik),
• hideg ujjak érintését érzik a bőrükön,
• megmagyarázhatatlan neszeket és hangokat hallanak,
• esetleg testen kívüli élményben van részük.

Vagyis gyakorlatilag egy teljes horrorfilmet élnek át testközelből, a Kaliforniai Egyetem kutatói egyenesen az alvásbénulás számlájára írják a szellemlátást. A tanulmányukban[2] ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy az alvásparalízis során egyszerűen megzavarodik az agy azon területe, amelyik a saját magunkról kialakított idegi térképért – genetikai mintáért felelős.

Feltételezésük szerint ez a minta az agy középső részében, az úgynevezett fali lebenyekben kaphatott helyet. Ezek a lebenyek egyébként pontosan azokért az idegsejtekért lennének felelősek, amelyek az izomzat működésbe hozásához szükségesek, azonban ezek az alvásbénulás miatt harcképtelenek.

Így a REM fázisból ébredés során ütközik a valóság és az „elképzelés” és mivel az egész jelenség a félelemérzet köré szerveződik, létrejönnek a démont vagy épp szellemeket idéző, vagy más félelmetes hallucinációk.

Az alvási paralízis okai és kezelése

Az a harci helyzet, hogy az alvásparalízis kiváltó okairól és kezelési lehetőségeiről még nem igazán van egységes álláspont az orvostudomány berkein belül sem. Éppen ezért szerencse, hogy a legtöbben alig 1-2 alkalommal és nem huzamosabb ideig élik át ezt a nem túlságosan kellemes jelenséget.

Mindenesetre a kiváltó okai között tartják számon:

• az erős stresszt,
• az alvási problémákat, az inszomniát,
• az alkoholfogyasztást,
• a drogfogyasztást,
• a fizikai fáradtságot,
• a narkolepsziát,
• a katalepsziát,
• és az alacsony vérnyomást is.

A lehetőségek tehát elég széles skálán mozognak, de szerencsére az ellene bevethető módszerek is legalább ilyen változatosak. Alkalmazhatunk például kognitív viselkedésterápiát, meditációt, vagy tudatos álmodást – bár ezt elég nehéz elsajátítani és példa is akad arra, hogy egyes esetekben emiatt jött létre az alvásbénulás –, de már azzal is sokat tehetünk az alvásbénulás elkerüléséért, ha többet és jobban alszunk, figyelünk a helyes táplálkozásra, hiszen minden bevitt élelmiszerrel az agyunkat is etetjük – vagy épp romboljuk.

Egyébként, ha már csírájában szeretnéd elfojtani a lehetőségét is az alvási paralízisnek, nyugodtan próbáld ki a Jobb alvás csomagunkat, vagy csak simán a Valerianát. Aztán már nincs is más dolgod, csak az alvás.