Amikor úgy érzed, hogy összenyomnak a falak – akkor támad a klausztrofóbia

Érezted már magad úgy egy szobában, hogy a legszívesebben azonnal kimenekültél volna onnan a szabadba? Amikor nemcsak a pulzusod emelkedett meg, de gyorsabban kezdted kapkodni a levegőt és hirtelen nagyon, de nagyon szűknek érezted a téged körbevevő falakat? Nos, akkor jó eséllyel egy klausztrofóbia tüneteit produkáltad, ami egyébként nem is olyan ritka, mint előzetesen gondolnád: a világ népességének 5-7%-a[1][2] szenved ettől az igencsak kellemetlen zavartól.

Persze nem csupán egy szűkös tér kelthet benned klausztrofóbikus érzéseket, hanem akár egy szűk nyakú felső felvétele, az autóban lévő biztonsági öv bekapcsolása, vagy akár a farsangi maszk felvétele is. Minden olyan apró mozzanat az életedben, amikor úgy érezheted, hogy szűk helyre vagy bezárva, ahonnan valamilyen korlátozás miatt nem tudsz kiszabadulni, vagy esetleg a fulladás miatt kezdenél aggódni.

Ez így elég ködösen hangzik…

… úgyhogy nézzük is meg gyorsan, hogy mit tekinthetünk tényleg klausztrofóbiának. Egyébként már maga a szó összetétele – eredete is utal a betegségre: egyrészről a latin eredetű claustrum az alapja, ami zárt teret jelent, míg a A Medical News Today meghatározása szerint[3] a klausztrofóbia a szorongásos mentális zavarok egy formája, ami a zárt terektől, a korlátozottságtól és a bezártságtól való irracionális félelemben mutatkozik meg.

Sajnos nem ritka az sem, ha ez a félelem akár pánikrohamokban csúcsosodik ki, ami eléggé megnehezíti a klausztrofóbiában szenvedők mindennapjait. Főleg akkor, ha hozzávesszük azt is, hogy a klausztrofóbiások számára mindennapos nehézséget okoz mondjuk bemenni még autóval is mondjuk egy alagútba, beszállni a liftbe, vagy csak simán levinni a pincébe az éppen nem használt dolgainkat.

De ugyanígy mondhatnánk még magát a föld alatti közlekedést is a metróval, a földalattikkal, vagy épp a légi közlekedést a repülővel és a helikopterrel kezdve. Hogy magáról a szűk teret biztosító autóról már ne is beszéljünk, vagy akár a kicsi, ablaktalan irodákról, a ruhaboltok próbafülkéiről és a szűkös, zárt szobákról.

És ott vannak még az olyan egészségügyi vizsgálatok is, mint az MRI: ehhez ugyebár be kell tolniuk a pácienst egy hosszú, ámde igencsak szűkre szabott csőbe néhány percre. Hiába tudjuk, hogy maga a vizsgálat tényleg csak pár percet vesz igénybe, a klausztrofóbiás betegnél már ezalatt is kialakulhat a pánikroham.

Így ismerd fel a klausztrofóbiát

Mint minden betegségnek vagy zavarnak, úgy a klausztrofóbiának is megvannak a maga jellemző tünetei. Ezek közül a két legsúlyosabb a két legevidensebb, mégpedig a szűk helyektől és a fulladástól való félelem.

Az ennek következtében fellépő szorongás miatt azonban az alábbi fizikai tünetekkel is számolhatunk:

• izzadás,
• hidegrázás,
• szédülés,
• ájulás,
• fejfájás,
• hiperventilláció,
• fulladásérzés,
• remegés,
• fejfájás,
• hányinger,
• zsibbadtság,
• mellkasi fájdalom.

Azt viszont még mindenképpen hozzá kell tennünk az eddig elhangzottakhoz, hogy a klausztrofóbiások nem maguktól a helyektől félnek, inkább attól pánikolnak be, hogy mi történhet velük azon a helyen.

A nagy kérdés viszont a következő: mitől alakul ki a klausztrofóbia?

Nos, a titok nyitja az agyunkban keresendő, ugyanis a testünk irányítóközpontja bizonyos esetekben összeköti a kis tereket a veszély- és félelemérzettel. Emiatt kezdünk el szorongani a kisebb, esetleg ablaktalan szobákban és terekben, ami aztán szorongásos pánikrohamokban koncentrálódnak.

Ugyanakkor, ennek az összekötésnek a hátterében gyermekkori vagy múltbéli negatív tapasztalatok állnak. Például gyermekbántalmazás, esetleg egy autóbaleset, amelynek következtében egy időre beszorultál a járműbe, vagy az, hogy kisgyerekként csapdába estél néhány órára például a garázsban, mert véletlenül rád zárták az ajtót.

Ezek mind olyan traumák, amelyeket rendkívül nehéz feldolgozni, nem csupán kisgyerekként, de felnőttként is. Éppen ezért, az ilyen jellegű élmények rossz hatással lesznek ránk abban a tekintetben, hogy a jövőben ésszerűen tudjunk megküzdeni a hasonló szituációkkal.

Ráadásul az ilyen jellegű traumák miatt a klausztrofóbia nemcsak gyermekkorban, hanem akár később, felnőtt korban is kialakulhat. Például most, a koronavírus idején is előfordulhat az, hogy a kényszerű bezártság miatt egyre fullasztóbbnak találod az otthonodat.

Abban a kérdésben viszont, hogy örökölhető-e a klausztrofóbia nem értenek teljes mértékben egyet a tudósok. Vannak ugyanis olyan szituációk, amikor a szülő félelmét a gyermek megfigyeli és beépíti a saját viselkedéskultúrájába, így ugyanattól kezd el rettegni, amitől a szülő is tart. Hogy ezt a fajta klasszikus kondicionálást öröklésnek tekinthetjük-e, az már más kérdés.

Hogyan győzheted le a klausztrofóbiát?

A klausztrofóbiát leggyakrabban pszichoterápiával szokták kezelni. Mármint abban az esetben, ha a beteg hajlandó arra, hogy orvosi segítséget kérjen, ugyanis a tapasztalatok azt mutatják, hogy a klausztrofóbok nagy része egyszerűen nem fordul orvoshoz a problémájával. Pedig számtalan lehetőség közül választhatnak.[4]

Ezek egyike például a kognitív viselkedésterápia, melynek során a páciensek megtanulhatják megváltoztatni a negatív érzéseiket, gondolataikat és ezáltal a pánikot keltő szituációkra adott reakcióikat is.

A másik lehetőség pedig a racionális-emocionális terápia, ami a kognitív viselkedésterápia azon része, amely kifejezetten az egészségtelen hozzáállás, az attitűd és az érzelmi kérdésekkel foglalkozik, mégpedig a racionális alapokra helyezett disputát felhasználva segítségül.

A terápia egyik legfőbb pontja ugyanis az, hogy a betegben tudatosodjanak az irracionális félelmek és meggyőződések, majd a belátást követően, különböző cáfolási technikák segítségével megváltozzanak a szorongást kiváltó helyhez vagy szituációhoz köthető negatív reakciók.

De beszélhetünk még a különböző relaxációs és vizualizációs technikákról is, amikor a betegek az újabb klausztrofóbiás rohamot úgy győzhetik le, ha elszámolnak 10-ig vagy maguk elé képzelnek egy biztonságos helyet, így könnyebben győzik le a pánikot.

Emellett egyre gyakrabban alkalmazzák az úgynevezett expozíciós terápiát is. Ennek során a páciens olyan – nem veszélyes – helyzetbe kerül, ami kiváltja belőle a klausztrofóbiás rohamokat és így lehetőséget kap arra, hogy ellenőrzött körülmények között szembeszálljon a rohammal, majd legyőzze azt.

További tippek, ha támadna a klausztrofóbia:

• lélegezz lassan és mélyeket,
• összpontosíts olyasmire, amitől biztonságban érzed magad,
• képzeld magad egy olyan helyre vagy pillanatba, ami megnyugtat,
• emlékeztesd magad arra, hogy a félelem és a szorongás elmúlik,
• ne állj ellen a rohamnak, mert ezzel csak erősebbé válnak a tünetek.

Ezek mellett különböző gyógynövényekből készült étrendkiegészítőkkel is felveheted a harcot a szorongás ellen. Ilyen például a Gotu Kola, a Rhodiola Rosea vagy az Orbáncfű is, úgyhogy csak rajtad áll, melyiket választod!