Az időutazás lehetséges!

Persze egyelőre még nem olyan módon, ahogy a filmekben látni szoktuk. De képesek vagyunk rá mi is. Amikor például találkozunk egy régi baráttal, akivel hosszú évekig, évtizedekig nem voltunk együtt, akkor szinte olyan, mintha visszamennénk az időben. Ugyanott folytatjuk, ahol akkor hagytuk abba, amikor legutóbb beszéltünk egymással. De vajon mi lehet ennek az oka?

A rettegett osztálytalálkozó

A régi emlékek felidézése lehet nagyon jó, de éppen borzalmas is. Sokan éppen emiatt rettegnek az osztálytalálkozóktól. Egyrészt van bennük egy kényszer, hogy többnek láttassák magukat a többieknél, másrészt félnek szembesülni a régen történt dolgok maradandó emlékeivel.

Amikor a gyermekkori társainkkal találkozunk, úgy élnek bennünk az emlékek, mintha éppen csak tegnap történtek volna. Nem fedi őket a feledés jótékony homálya. Bár általában szebbé válnak, és azon is képesek vagyunk nevetni, amin akkor még igencsak bosszankodtunk. De miért tűnik úgy, mintha visszatérnénk azokba a rég elfeledettnek hitt időkbe.

Madarat tolláról

A serdülőkorban kezdjük el magunkat mások szemüvegén át látni. Ekkor kezd el igazán számítani, mit is gondolnak rólunk. Később, fiatal felnőttként, a velünk azonos korú barátaink válnak a visszacsatolási pontokká. Mivel sokat vagyunk velük, azonosak lesznek a nézeteink, ami még jobban erősíti az összetartozásunkat.

Aztán ahogy kirepülünk az iskolából és a szülői házból, újabb ingerek érnek minket és ezek hatására folyamatosan változunk, jobb esetben fejlődünk. Megváltozik a gondolkodásunk, a stílusunk. De történik valami nagyon furcsa velünk akkor, amikor találkozunk egy régi barátunkkal.

Regresszió

Visszajönnek az emlékek, de velük együtt a szóhasználatunk, a gesztusaink, a régi viselkedési formáink is. Olyan, mintha újra annyi idősek lennénk, azok a dolgok lennének fontosak számunkra, azt az életet élnénk, mint akkor, amikor legutóbb találkoztunk.

A regresszió olyan, korábbi stádiumba történő visszacsúszás, amin már egyszer túlhaladtunk. A fejlődés során már túlhaladott fázisok vagy stádiumok újbóli megjelenése.

Ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor felnőttként ismét a szüleinknél lakunk. Bár külön életünk van és képesek vagyunk ellátni magunkat, gondoskodni magunkról, olyankor mégis simán belefér, hogy anyu a kedvenc kajánkat készíti, és forró kakaóval ébreszt reggel. Mert újra ott élünk, ahol gyerekkorunkban. Újra ott ébredünk, a szüleink mellett, így hát visszatérnek a régi illatok, hangok, zajok és emlékek. És ezzel a viselkedés is visszatér.  Újra gyerekek leszünk, legalábbis eszerint fogunk viselkedni, és a szüleink is ismét úgy törődnek velünk, mint gyerekkorunkban.

Szintén a regresszió rá a magyarázat, hogy miért viselkedünk idétlen kamaszként a fiatalkori barátaink társaságában, még akkor is, ha már réges rég nyugdíjasok vagyunk. Szinte visszafiatalodunk, és újra viccesek lesznek azok a dolgok, amiken egyébként, ha egy idegen mesélné el nekünk, és a mostani fejünkkel hallanánk először, egyáltalán nem tudnánk nevetni.

Kicsi, kisebb, még kisebb

Freud a regressziót egy stresszkezelési, védekezési módszernek tartotta. Például az is egyfajta védekezés, amikor egy nehéz döntési helyzetbe kerülünk, és önkéntelenül elkezdjük rágni a ceruzánk végét, mint gyerekkorunkban, egy nehezebb dolgozat írásakor. [1]

De a leggyakoribb regressziót a gyerekek élik át. Amikor valamilyen megoldhatatlan helyzetbe kerülnek, még kisebbnek szeretnék érezni és mutatni magukat. Ilyenkor történik meg, hogy az a kislány, aki kikéri magának, hogy gyerekként kezelik, kisbabaként kezd el viselkedni, és úgy tesz, mintha mindent elfelejtett volna, amit eddig tudott.

Amint a stresszhelyzet elmúlik, a viselkedés is visszatér az életkornak megfelelő formájába. Így, amikor azt látjuk, hogy gyermekünk újra cumizni kezd, vagy eljátssza, hogy védtelen kisbaba, érdemes elbeszélgetni vele, mert a dolog hátterében lehet, hogy egy számára nyomasztó élethelyzet áll. [2]

Akár gyermek, akár felnőtt éli meg a stresszhelyzetet ilyen módon, az életének abba a szakaszába fog visszatérni, ahol a legnagyobb biztonságban érezte magát. Ez a megváltozott viselkedés pedig akkor múlik el, amikor a jelenlegi életébe visszatér a nyugalom és a biztonság.

A barátság millió apróság

De térjünk vissza a regresszió kellemesebb oldalára. Amikor ezer év után újra találkozunk régi barátainkkal és elég csak egymásra néznünk, már tudjuk is, mire kell gondolnunk abban a pillanatban. Érdekes, hogy ilyenkor általában a jó emlékek és vidám pillanatok jönnek elő. Hiszen, ha már annyi időt elvesztegettünk, amíg nem találkoztunk, ne a rossz emlékekre pazaroljuk az újbóli találkozás perceit.

Természetesen érzelmek nélkül az időutazás nem működhetne. Hiába találkozunk hosszú idő után valakivel, aki nem jelentett sokat számunkra, akivel nem voltak fontos, közös pillanataink, nem fognak visszatérni az akkori viselkedési formáink. Ehhez nagy szükség van a kötődésre. Ilyenkor ugyanis védtelenek leszünk. El fogjuk dobni azokat a szerepeket, amelyeket a komoly, felnőtt életünkben játszunk. Minden gond nélkül tudunk visszatérni egy korábbi, a mostani életünknek idegen szerepbe, amelyet a találkozás pillanatában teljesen valósnak és helyénvalónak élünk meg.

Ráadásul nem kell elmagyaráznunk semmit, hiszen a másik fél is pontosan tudja, kiről beszélünk, mire gondolunk, hiszen ő is benne élt. Éppen ezért szégyenkeznünk és hazudnunk sem kell. Sőt, nem is lehetséges, hiszen együtt éltük meg azokat az élményeket. Az elmúlt jót pedig vissza tudjuk idézni, és ezáltal újra megélni. Újra fiatalok és gondtalanok lehetünk. Visszarepülhetünk azokba az időkbe, amikor még minden szép volt, és nem nyomasztottak minket a mostani mindennapi gondok.

Ki tudunk lépni a szürkeségből és az emlékek által olyan érzéseket élhetünk át, amelyeket akkor. Így hát a régmúlt jó nem múlik el. A találkozás újra visszaforgatja az idő kerekét és visszaadja az akkori emlékeket.

Persze ne gondoljuk, hogy ha ez minden nap megtörténne, ugyanilyen sokat jelentene számunkra. Sajnos az emberek könnyen megszokják és megunják a jót. Így ez az érzés azért ilyen különleges, mert ritkán fordul elő velünk. Amint megint napi kapcsolatba kerülünk régen látott barátainkkal, a jelenlegi életünk gondjai, problémái belemásznak ebbe a régi, felhőtlen kapcsolatba, és bár az emlékeket akkor is fel tudjuk idézni, már nem leszünk olyan felhőtlenül szabadok, mint az első újbóli találkozáskor.

Örök gyerek

Fontos, hogy bár amit komolyan kell vennünk az életben, azt ne vicceljük el, de amikor csak lehetőségünk van rá, próbáljunk meg gyerekek maradni. Örülni a pillanatoknak, visszaemlékezni a jóra, elmerülni egy jó könyvbe, egy jó beszélgetésbe, és nem félni visszautazni az időbe.

Ezáltal nem csak könnyebben jutunk túl az élet nehezebb időszakain, de sokkal szórakoztatóbbá válunk saját magunk és a környezetünk számára is. Ráadásul az élet apró örömeit is értékelni tudjuk, így minden napunkat egy picit boldogabbá tudjuk tenni.

Hogy ne legyen gondod a visszaemlékezéssel, fényesítsd az agyad az ES 7 Agyserkentő tablettával, vagy a Memolife Max Agyvitamin kapszulával.