Déjà vu – Vajon mi áll az „ezt már láttam” érzés mögött?

Veled is előfordult már, hogy úgy érezted, ez a pillanat nem először fordul elő veled? Ez már egyszer megtörtént, pontosan úgy, ahogyan most. De vajon mi lehet a déjà vu érzés hátterében? Ennek jártunk utána cikkünkben.

Mi is az a déjà vu?

A déjà vu franciául azt jelenti: „már láttam”. A déjà vu érzés, vagyis a paramnézia, az a jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént vele. Az élmény felidézésekor az érzés pontosan körülírható, ugyanakkor annak felidézése, hogy milyen körülmények váltották ki az érzést, ugyanolyan bizonytalan, mint maga a szituáció.

A kifejezést Émile Boirac használta először, az L'Avenir des sciences psychiques, vagyis A pszichikai tudományok jövője című könyvében. Az elképzelések szerint az okozza, hogy az egyik szemből néhány ezredmásodperccel előbb érkezik a látott kép az agyba, mint a másikból. A leedsi egyetem emlékezetkutató csoportja ezt hipnózissal is elő tudta idézni. Chris Moulin brit kutató szerint a déjà vu érzést az emlékezet pillanatnyi zavara okozza.

De mi idézi elő?

Habár maga az érzés csak pár másodpercig tart, a hatása mégis nagyon erőteljes és ijesztő. Úgy érezzük, azt, ami éppen történik, már egyszer ugyanígy átéltük. De nem tudjuk, mikor és azt sem, hogy valóban megtörtént már egyszer, vagy csak a képzeletünk játszik velünk.

A kutatók előálltak egy új magyarázattal, a Budapesten tartott Conference of Memory-n. A St. Andrews Egyetem képviselétben Akira O’Connor magyarázta el, [1] hogy ilyenkor az agy ellenőrzi a saját memória rendszerét. Kidolgoztak egy technikát, mellyel mesterségesen előidézték a déjà vu érzést. Aztán MRI vizsgálatot végeztek, mely során kiderült, hogy a kísérlet során normális esetben a társított memória területe lett volna a legaktívabb, azonban a déjà vu miatt a frontális területek mutattak nagyobb aktivitást.

O’Connor szerint a frontális régiók az emlékeket ellenőrzik, keresve a hibákat, és azonnal aktiválódnak, amint eltérést tapasztalnak. Stefan Köhler szerint a déja vu folyamán az agyban egyfajta konfliktusmegoldás történik. Az egyik klasszikus definíciót Neppe alkotta meg, aki szerint „A déjà vu olyan szubjektív, szokatlan benyomás, amely egy jelenbeli, nem definiálható múlttal rendelkező élmény ismerősségén alapul”. [2]

Freud például „személyes visszaemlékezésnek” nevezte.

A déjà vu elméleteit Findler csoportokba rendszerezte. Négy csoportot alkotott. Az első a testi illetve mágikus folyamatokra helyezi a hangsúlyt, az egyénnek természetfeletti erőt tulajdonítva. Akár a többszörös születés sem kizárt ezen elméletek szerint, vagyis, hogy az emlék az előző életben már lejátszódott jelenet miatt idéződik fel újra az azt átélőben.

A déjà vu elméletek második csoportja az előhívás-fókuszú modell. Ezzel az a probléma, hogy ha valaki még soha nem járt az adott szobában, honnan hívja elő az emlékét. A harmadik csoport a neurológiai működésre helyezi a hangsúlyt. Ezt nevezték „kettős pálya elmélet”-nek. Ez alapján akkor élünk át déjà vu érzést, ha a különböző idegpályák továbbította szenzoros jelek nem egyszerre érkeznek az agykérgi területekre. Ha ez történik, akkor az agy félreértelmezi az adott eseményt, és kettős élményként regisztrálja. A vélemények szerint ennek oka a látópálya-késésből keletkezik. A negyedik elmélet Sno és Linszen magyarázata, mely szerint az érzés egy hétköznapi emlékezeti hiba.

A szem hibájából adódó déjà vu érzés ellenérveként azonban olyan eseteket hoztak fel, melyekben az azt átélők nem vizuális, hanem hallott élményről beszélnek. Sokszor pedig egy ilyen élmény alkalmával nem csak a látás, a hallás, de még a szaglás és az érintés is fontos szerepet kap az észlelésekben.

Egyes kutatók a háromdimenzionális létezéssel kapcsolják össze a jelenséget, így szerintük az adott élmény valóban megtörtént, egy párhuzamos létezés során. Azonban a legtöbben nem osztják ezt az igazán sci-fi filmeket idéző magyarázatot. A pszichológusok nagy része szerint ugyanis a déjà vu nem más, mint egy memóriatorzulás. A legtöbb esetben a felidézett emlék az álmainkban fordul elő, és a visszamaradt emlékfoszlány miatt érezzük úgy, hogy egyszer már megtörtént velünk.

Mivel az agy az álom során már átélt hasonlót, a valós észlelés során ismerősnek érzékeli az új helyszínt vagy szituációt, és egy korábban megélt érzést párosít az új helyzethez. Ez vezet el a déjà vu érzés megéléséhez. Az álomból felidézett emlékek akár megoldást is sugallhatnak az adott helyzetben történő eseményekben, vagy az ott érzett konfliktusok feloldására. Javasolják éppen ezért álomnapló vezetését is, mely során minden reggel feljegyzik azokat a pontos részleteket, amelyekre álmukból visszaemlékeznek, így később, a déjà vu élmény kapcsán könnyebb összevetni az álmokat az adott szituációval.

Azonban a spirituálisan gondolkodókat ez nem szokta meggyőzni, és ők továbbra is az előző életükben átélt események újbóli észleléseként fogják fel a déjà vu érzést.

Ismerős érzések

A déjà vu érzés nem csupán adott helyzeteket tesz olyanná, mintha azokat már egyszer átéltük volna. Hasonló érzések keríthetnek hatalmukba minket akkor is, amikor látunk valakit, akiről úgy érezzük, valahol már láttuk, valahonnan ismerős, valahol már találkoztunk vele. De nem tudjuk felidézni, ki is ő valójában.

Az is előfordul, hogy beszélgetünk valakivel, aki mond valamit, amiről úgy érezzük, pontosan ugyanígy hangzott el már életünk folyamán egy másik szituációban. De az is nagyon gyakran előfordul, hogy egy filmrészlet, egy dal, vagy egy vers hallatán, láttán úgy érezzük, mi is átéltük már a látottakat, hallottakat, de tudjuk, hogy kizárt, hogy az érzés igaz legyen, hiszen logikus magyarázat nincs az érzésünkre. Nem járhattunk még ott, nem hallhattuk, nem érezhettük azt, amiről valamiért mégis ismerősként gondolkodunk.

Az érzés különös, és senki sem tud egyszerűen túllépni rajta, aki akár már egyszer is átélte. Nem véletlen, hogy rengeteg filmben is találkozhatunk vele. Az előfordulása azonban köthető néhány dologhoz.

Ekkor fordul elő gyakrabban a déjà vu

A déjà vu sokkal gyakrabban fordul elő, ha kialvatlan és fáradt vagy. Az ok pedig nagyon egyszerű, hiszen a fáradt, kimerült agy könnyebben téved. Akkor is gyakrabban élheted meg, ha az egyik szemed gyorsabb a másik szemednél. De a megoszló figyelem is könnyűszerrel okozhat déjá vu-t.

Ha például egyszerre csinálunk több mindent, és a párhuzamos tevékenységek között egy pillanatra felnézünk, érezhetjük azt, hogy már megéltük az adott pillanatot. Ennek oka, hogy az agy, bár nagyon gyorsan, de a másik tevékenység alatt már felmérte a terepet, és ennek az emléke okozza a zavart.