Hogyan alakul ki a zenei ízlésünk és mit árul el rólunk?

Bár ízlésekről vitatkozni felesleges, azért arról a tudomány jelenlegi állása szerint is hangosan gondolkodhatunk, hogyan alakul és változik az egyes életszakaszainkban a zenei ízlésünk. És persze annak is érdemes szentelni néhány jól eltalált karaktert, hogy mit árulnak el a személyiségünkről azok a zenei stílusok, amelyek mellett végül felnőtt fejjel letesszük a voksunk.

A zene rendkívül fontos szerepet játszik az életünkben, akkor is, ha nem is valljuk be magunknak. Nehéz lenne zene nélkül elképzelni a világot. Ha nem is sűrűn járunk koncertekre vagy hangversenyekre, ma már bármikor előkaphatjuk a fülhallgatót és utazás vagy vezetés közben, tanuláshoz, munkához, sporthoz, de kikapcsolódáshoz is hallgathatjuk az aktuális kedvenceinket.

Mert a zene motivál, megihlet, megteremti a hangulatot, visszatükrözi az érzelmeinket és az aktuális lelkiállapotunkat. Éppen ezért érdekes kérdés, hogy az idő előrehaladtával hogyan fejlődik és változik a zenei ízlésünk.

A zene mindig utat tör magának

Ráadásul, nemcsak egy számunkra fontos momentumot megörökítő fénykép válhat kedves emlékünkké, de egy-egy zeneszám is. Például az, ami a ballagásunk, a diplomaosztónk, a legvadabb nyarunk, életünk első rajzfilmje alatt fogott meg minket és korbácsolta fel az érzelmeinket.

De ott motoszkálhat bennünk az a dal is, ami az esküvőnkön szólt az első tánc idején, aminek a segítségével túléltük a kisbabánkkal otthon töltött első hónapokat, vagy épp ellenkezőleg: ami egy számunkra kedves családtag – barát temetésén enyhítette a fájdalmunkat. Az, amelyik ránk talált egy idilli pillanatban, vagy az a rockhimnusz, amivel az énekessel együtt kiabálva enyhíthettük a bennünk egyre csak gyűlő feszültséget.

Úgyhogy rendkívül széles a paletta, amin a zene valamilyen úton-módon utat talál az életünkbe. Hiszen például a figyelmünket megragadó filmzenéket vagy a reklámokat viszonylag elviselhető valamivé tevő, jellegzetes szignálokat még nem is említettük.

Ártatlannak tűnik a kérdés: milyen zenét szeretsz?

Pedig a kérdés nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk. Ennek oka abban keresendő, hogy nem mindegy milyen életkorban és élethelyzetben, lelkiállapotban találnak meg minket ezzel a kérdéssel. Arról nem is beszélve, hogy komoly viták forrása lehet, ha két merőben különböző zenei ízlésű ember kezd el beszélgetni a személyes preferenciáikról.

Azt talán már te is megfigyelted, hogy az esetek többségében a korral együtt változik a zenei ízlésünk, igaz vannak olyan kutatás[1], amely arra az eredményre jutott, hogy már tizenéves korunkban kialakulnak a főbb határvonalak.

A kutatók úgy találták, hogy olyan 10 éves kor körül kezdjük el megfogalmazni, hogy számunkra mit jelent a zene és mik azok a stílusok és dalok, amiket kedvelni fogunk. A tanulmányban mindezt arra vezették vissza, hogy ebben az életkorban minden érzelmet intenzívebben élünk meg, akár nagy öröm, bosszúság vagy bánat ért minket.

Ha ezekhez az érzésekhez-történésekhez zenét is tud társítani az agyunk, ennek megfelelően jelöli fontosként vagy kukázandóként az adott zenét. 10-12 éves kor között főként a környezetünkben élők – szülők, nagyszülők, testvérek és főként az iskolatársak, barátok – zenei ízlése határozza meg azt, hogy milyen zenéket hallgatunk, mert többek között ezzel tudjuk kifejezni a közösséghez tartozás érzését.

Aztán 14 éves kor környékén már kidurran a buborék és szép lassan elkezdjük felfedezni a körön kívüli világot is. Nem ritkán teljesen szembe megyünk a kiskamaszként hallgatott dalokkal és Britney Spears helyett már inkább System of a Down-ra váltunk. Persze a példa szélsőséges, de jól tükrözi a lázadói attitűdöt és az esetenkénti teljes pálfordulást, már ami az ízlést illeti.

18-20 éves korunkra elmondhatjuk, hogy a zenei ízlésünk többé-kevésbé szilárd alapokkal rendelkezik, legalábbis ami a főbb csapásirányt jelzi. A tanulmány szerzője, Daniel Levitin idegtudós szerint ekkor az idegi pályák nem is igazán nyitottak arra, hogy új stílusokat fogadjanak be és értelmezzenek.

Ráadásul abban az esetben, ha a korai fejlődési szakaszban viszonylag szűk mozgásterünk volt, akkor felnőttként nehezebb lesz elsajátítani azokat a sémákat és sablonokat, amelyekkel feldolgozhatjuk és megérthetjük az új zenei formákat. Erre egyébként jellemzően nagyobb élettapasztalat birtokában, 30-33 éves korunk környékén kerülhet sor.

Mit árul el rólad a lejátszási listád?

Érdekes módon a kutatók úgy találták[2], hogy a hasonló zenei ízlésű emberek nagyon hasonló mintákat mutatnak, már ami a személyiségjegyeiket, tulajdonságaikat, szociális érzékenységüket vagy akár a társadalmi-gazdasági hátterüket illeti. Nem elhanyagolható tényező ugyanis az a befolyás, ami gyerekkorban ér minket.

Hol nőttünk fel, milyen társadalmi réteghez tartozunk, miket hallgatnak a barátaink-családtagjaink, vagy az, hogy az adott szituációban – élethelyzetben milyen arcunkat szeretnénk a világ felé mutatni.

Végeredményben az eddigi vizsgálatok a zenei ízlés kialakulása kapcsán arra a következtetésre jutottak, hogy a személyes értékek, a személyiségjegyek és a gondolkodásmód együttese bír a legnagyobb befolyással arra, hogy mit hallgatunk szívesen.

Két kutató, Peter Rentfrow és Samuel Gosling még ennél is tovább ment.[3] Ők 2003-as tanulmányukban a zenét a kiváltott érzelmek és különböző hanghatások mentén 4 preferencia-dimenzióra osztották fel. Ezek:

• reflektív és komplex: ide tartozik a jazz, a klasszikusok és a népzene,
• intenzív és lázadó: rock, punk és a többi alternatív irányzat,
• vidám és hagyományos: például a pop, a country és a soundtrackek,
• energikus és ritmikus: hip-hop, elektronikus, soul és funk.

A kutatás során a tudósok megállapították, hogy a 4 dimenzióba sorolt rajongók nemcsak a közös zenei ízlésen osztoznak, de nagy átfedések vannak még a politikai ideológiák és személyiségjegyek kapcsán is.

Például akik a vidám és hagyományos kategóriába esnek, általában extrovertáltak és kellemes társaságnak bizonyulnak, de érzelmi stabilitásuk és a verbális képességeik alacsonyabb szinten állnak. Ezzel szemben viszont a komplex kategóriába tartozók általában intelligensek, toleránsak és liberális eszmékben hisznek.

Ez jellemző rád, ha a popot vagy a punk rockot szereted

A Heriott-Watt Egyetemen 36 000 fő részvételével vizsgálták meg[4], hogy az egyes zenei kategóriákhoz kapcsolhatók-e meghatározott személyiségjegyek és ha igen, akkor milyenek? Végeredményben arra keresték a választ, hogy a zenei ízlése alapján be lehet-e kategorizálni az embereket.

A nagyszabású kutatás többek között arra világított rá, hogy az emberek a zenén keresztül határozzák meg magukat – esetenként az egyes tulajdonságaikhoz még külön-külön zenei stílusokat is társítanak – és eszközként használják fel a zenét másokkal való kapcsolattartáshoz.

Ennek alapján elmondhatjuk, hogy ha:

• Ha popzenét hallgatsz: akkor extrovertált, őszinte és a hagyományokhoz viszonylag ragaszkodó személy vagy, keményen dolgozol és magas az önértékelésed, cserébe kevésbé vagy kreatív.
• Ha a rap és a hip-hop jön be: neked is magas az önértékelésed, van önbizalmad és igazán társaságkedvelő ember vagy, míg a sztereotípiákkal leszámolva, az agresszió nem jellemző rád.
• Country és népzenerajongóként: szorgalmas, hagyománykövető és társaságkedvelő személyiség vagy konzervatív világnézettel, érzelmileg stabil lábakon állva.
• Rock és heavy metal kedvelőként: kreatív, mégis alacsony értékeléssel rendelkező, általában introvertált személyiség vagy, akire agresszió nem, viszont gyengédség és kedvesség annál inkább jellemző.
• Ha az indie jön be: akkor igencsak intelligens és kreatív személyiség vagy, mindez egy introvertált személyiségbe oltva. Emiatt a passzivitás, a szorongás és alacsony önértékelés is megfigyelhető nálad.
• Dance rajongóként: magabiztos és társaságkedvelő személyiség vagy, aki nyitott az új tapasztalatokra, azonban a kedvesség nem igazán sorolható az erényeid közé.
• Klasszikusok kedvelőjeként: introvertált, de jó önértékeléssel bíró személyiség vagy, erős kreatív hajlammal. Feltett szándékod a nyugalom és a világ lecsendesítése magad körül.
• Jazz, blues és soul rajongóként: magabiztos, kreatív, intelligens, egyszersmind könnyed személyiség vagy, aki igazi extrovertáltként szeret kapcsolatba kerülni az embertársaival.

Ha más nem is, a kutatásokból egy dolog világosan látszik: zene mindenkinek kell. Úgyhogy itt az idő: add meg magad a pillanatnak és nyomd be a kedvenc számodat, ha pedig nem értenél egyet a jellemzéssel, írd meg kommentben. Mindenesetre a nyugodt zenehallgatás és a chill érdekében vesd be a Magnéziumot és a Macskakarmot, aztán már csak annyi a dolgod, hogy élvezd a kedvenc dallamaidat.