Információ áradat – de vajon mikor ragad minket magával?

Egy nap alatt több információ ér el minket, mint pár évtizeddel ezelőtt egy év alatt. De vajon jó ez nekünk? Hogy tudunk szelektálni a rengeteg ránk zúduló adat és információ közül? És vajon milyen mentális hatásnak vagyunk kitéve általuk?

Mindig szem előtt

Manapság a nagy többségünk folyamatosan az internet közelében van. Szó szerint és átvitt értelemben is. A mobiltelefonok használata által ma már nem kell egy komplett, modemekkel övezett rituálé ahhoz, hogy fel tudjunk kapcsolódni a világhálóra. Sőt, ha úgy állítottuk be a telefonunkat, a világháló folyamatosan elér minket, és még ránk is szól, ha újabb információkkal akar minket bombázni.

Nem elég, hogy a munkánk során szükségünk van rá, a közelmúltban az iskolában is átvette a személyes találkozások helyét. Így már nem kell külön indok rá, hogy a gyerekeknek okostelefonjuk legyen, inkább az a furcsa, ha valakinek nincs.

A hirdetések már nem csak tévénézés közben zavarnak meg bennünket. Testreszabottan bombáznak minket, és folyamatosan. Éjjel és nappal. De vajon mikor mondjuk azt, hogy elég volt? Miért van erre szükségünk? Vajon mindig láthatónak és elérhetőnek kell lennünk?

Az internet átvette a hatalmat 

Az internet és a mobil technológiák nagyban megkönnyítették életünket, ez nem is kérdés. Azonban manapság már a mérték túlmutat az értéken. Ugyanis a mindennapos információáradat már hatalmas méreteket ölt, ha hagyjuk magunkat. Ez pedig már az agyunkban is elváltozásokat okozhat. [1]

Mivel szinte soha nem tudunk pihenni, kikapcsolni, az egyre növekvő információáradatnak köszönhetően, nagy mértékben terheljük meg az agyunkat. Különösen azért, mert mindent párhuzamosan csinálunk. Dolgozunk a laptopon, ahol lehet, hogy tíz ablak között navigálunk. Közben felugranak az értesítések, amelyek a nekünk érkezett üzenetekre figyelmeztetnek, vagy arra, hogy egy ismerősünk kitett valamit valamelyik közösségi oldalra. Önkéntelenül is elvonva ezzel a figyelmünket és munkára késztetve az agyunkat, hogy értékelje, mennyire fontos az aktuális információ. Abba kell hagynunk a munkát, vagy ráér később is?

Közben megcsörren a telefon, amit persze általában fel is veszünk, hiszen biztosan fontos. Ha nem vesszük fel, az sem jó megoldás, hiszen akkor észben kell tartani, hogy vissza kell hívni az illetőt, ami szintén egy újabb infó az agynak. Majd a beszélgetés után már azt sem tudjuk, hol tartottunk, és mind a tíz ablakot meg kell nyitnunk, hogy lássuk, vajon mit is kell csinálnunk a következő percekben. Mindezt hosszú órákon át műveljük.

És amikor vége a munkának, semmi sem változik. A mobiltelefon és az internethasználat már régen betört privát szféránkba, így folyamatos csipogásban és rezgésben éljük az életünket, ahol az agyunk is gyakran belerezdül a sok, felé áradó hasznos és haszontalan információba.

De vajon ki tudunk szállni?

A legújabb technológiák nagyban segítik az életünket. Úgy jutunk pillanatok alatt információkhoz, hogy ki sem kell mozdulnunk otthonról. Az elvégzett munkát nem kell személyesen átadnunk, sőt, postára sem kell mennünk, hiszen nem csak kapni, de adni is tudjuk az információkat, pillanatok alatt.

Azonban a nagy szabadság gyakran rabságba is ejthet minket. Ha kikapcsoljuk a netet, egyedül érezzük magunkat, hiszen úgy gondoljuk, nem tudnak elérni minket, és mi is védtelenné váltunk. Pedig ugyanúgy egyedül ültünk a szobánkban akkor is, amikor éppen a neten szörföztünk. De akkor valamiért úgy érezzük, társaságban vagyunk.

Sajnos manapság nagyban megnőtt a számítógép- és internet-függők száma, és azt jósolják, ez a szám nem fog csökkeni a jövőben sem. A médiafüggőség is a káros szenvedélyek közé sorolható, és nem kevésbé ártalmas, mint a kábítószer-függőség vagy az alkoholizmus.

A digitális médiumoktól való függés óriási társadalmi következményekkel járhat, hiszen a függők elhanyagolják társas kapcsolataikat, családjukat és barátaikat is. Sőt, ha elvonjuk őket a digitális környezetüktől, az fizikai elvonási tüneteket tud kiváltani náluk.

De ne csak a kóros oldalt nézzük. Vajon a többség hogyan képes eldönteni, mikor elég a folyamatos információ áramlásából? Az amerikai Californiai Egyetem kutatóinak egyik tanulmánya szerint átlagosan tizenegy percet tudunk egy átlagos munkanapon egy feladatra fordítani anélkül, hogy csörögni kezdene a telefonunk, vagy előugrana egy ablak, hogy új e-mail érkezett, esetleg valaki skype-on, vagy messengeren keresne minket.

Az agyunk pedig ilyen sokféle információt már nem tud kellően értelmezni, aminek a teljesítőképesség látja kárát. Edward Hallowell, a terület szakértője figyelemcsökkenési tényezőnek (Attention Deficit Trait -ADT) hívja a jelenséget. Ezt leginkább gyerekeknél lehet megfigyelni. Az intenzív médiahasználat a figyelemzavarhoz hasonló tüneteket okozhat, hiszen a sokféle információ hatására egy idő után képtelenek leszünk koncentrálni.

Azt gondolnánk, hogy ez nem igaz, hiszen képesek vagyunk egyszerre dolgozni, közben odafigyelni a hírekre, és rápillantani a felugró ablakra a laptopon. Igen, képesek vagyunk rá, mint ahogy van, aki képes arra is, hogy egyszerre 8 tojással zsonglőrködjön, de nagyon elfárad utána. Mi pedig képletesen egyszerre akár száz tojással is képesek vagyunk zsonglőrködni egy átlagos munkaóra alatt.

A halogatás sem megoldás

A folyamatos információáradat miatt sokszor kénytelenek vagyunk félbehagyni valamit, és párhuzamosan belekezdeni valami újba. Ez pedig nem csupán a figyelmünket és a koncentrációnkat tereli el, hanem újabb terhet rak ránk, hiszen pontosan tudjuk, hogy az a feladat még befejezésre vár.

"A halogatásra való hajlam szoros összefüggésben van a Hallowell említette figyelemcsökkenési tényezővel" - véli Gary Bente kölni médiapszichológus, aki szerint amikor úgy érezzük, hogy figyelmünk lankad, egy rövid szünet helyett gyorsan elolvasunk és megválaszolunk pár emailt, vagy átfutunk néhány cikket a neten, hogy ne vesztegessük az időt.

Van megoldás

A szakértők szerint is nehéz megmondani, mikor jön el az a pont, amikor ez a helyzet olyan mértékben uralkodik el rajtunk, hogy azt már nem tudjuk kezelni, és orvosi segítségre van szükségünk. A többség általában vagy magától, vagy egy betegség hatására, csökkent a szorításon, és változtat a folyamatos információ adáson és vételen. A betegség ugyanis sajnos idővel elő fog jönni, hiszen az agy ilyen szintű terhelése kimerültséghez, majd fizikai panaszokhoz és betegségekhez vezethet.

Ráadásul a mai világban már elvárás is, hogy mindig legyünk elérhetők és naprakészek. De néha eljön a pillanat, hogy rájövünk, a legegyszerűbb megoldás a kikapcsoló gomb azonnali megnyomása. Ez általában hétvégén, vagy a szabadságunk alatt jön el. Amikor mindenki, aki igazán fontos, jobb esetben ott van körülöttünk, így nem kell a mobilnak is ott lennie, hogy el tudjanak érni minket. És bár az első pár óra, esetleg az első pár nap még nagyon szokatlan lehet, idővel rá tudunk jönni, hogy milyen jól megvagyunk a folyamatos információ dömping nélkül.

Azután persze vissza kell térnünk a munkába és a hétköznapokba, de ha ez az élmény olyan meghatározó és pihentető volt, könnyebb elhatározásra jutnunk és bizonyos időkeret közé szorítanunk az elérésünket és az elérhetőségünket. Majd idővel újra menni fog, amit szintén elvesz tőlünk az állandó pörgés. Le fogunk tudni ülni társasjátékozni a családunkkal, vagy egy jót beszélgetni, és el tudunk mélyedni egy jó könyvben is. Újra. Mert a pörgés sajnos ezeket is el tudja venni tőlünk. És észre fogjuk venni, hogy mindeközben semmiről sem maradtunk le.

Koncentrálj és őrizd meg a fókuszt a FOCUS L-Theanin kapszula segítségével!