Lehet haszna is a depressziónak?

Mi az a depresszió?

A depresszió, vagyis hivatalosan a súlyos depressziós zavar, amit több mint két hétig tartó, a legtöbb szituációban fennálló lehangoltság jellemez. A depresszióhoz gyakran társul az önbizalom hiánya, a lelkesedés elvesztése a betegség előtt örömöt nyújtott tevékenységekben, a társas kapcsolatok kerülése és a meglévők megromlása. A depresszió negatívan befolyásolja a beteg személyes életét, munkáját, de a mindennapjaira is károsan hat ki, hiszen alvászavarokat, táplálkozási zavarokat is okozhat, és egyéb módon is rontja a beteg általános egészségügyi állapotát. Sajnos sokan nem fordulnak orvoshoz a depressziós tünetek megjelenésekor, így hosszú éveken, évtizedeken át szenvednek a pusztító kórban, megnehezítve így saját életüket, és környezetükét is. A depresszióban szenvedők 2-8%-a öngyilkosság által hal meg.

A betegség oka genetikai, környezeti és pszichológiai tényezők kombinációja. Ha egy családban volt már depresszióban szenvedő beteg, akkor sajnos a leszármazottak körében is könnyebben jelenik meg a betegség. Azonban, ha valaki időben felismeri a bajt, és szakorvos segítségét kéri, a depresszió kezelés hatására enyhíthető, és tünetmentessé tehető.

A betegség nagyon sok embert érint, így nagyjából 216 millió ember szenved benne világszerte. Sem a nemek, sem a kor tekintetében nem válogat, így sajnos már gyerekek is szenvedhetnek benne, és habár a nőket kétszeres gyakorisággal érinti, nagyon sok férfi is érintett benne.

Miért fejlődhetett ki az evolúció során a depresszió?

Sajnos a depresszió olyan gyakori, hogy sok kutató szerint lehet, hogy eleve bele van programozva az agyunkba. Éppen ezért örök kérdés, hogy hogyan is fejlődhetett ki az evolúció során egy olyan romboló állapot, amely egyáltalán nem tűnik hasznosnak, sőt, igazán pusztító tud lenni a benne szenvedők és környezetük számára.

A gyakorisága alapján a kutatók számos elmélettel álltak elő azzal kapcsolatban, hogy vajon hogyan járhat a depresszió, vagy az ezzel kapcsolatos viselkedések, valamilyen evolúciós előnnyel. [1] Andrew Miller és William P. Timmie, a Winship Rákkutató Intézet pszichiáterei olyan módon közelítették meg ezt a kérdést, ahogy korábban még más nem. Arra voltak ugyanis kíváncsiak, hogy vajon mi lehet az összefüggés a depresszió és a fertőzésekkel szembeni ellenállás között. A kutatásaik során azt feltételezték, hogy a depressziót elősegítő genetikai variációk azért jelentek meg az evolúció során, hogy segíteni tudjanak elődeinknek az őket érő fertőzések leküzdésében.

Miller arról számolt be, hogy a depresszióval kapcsolatba hozható genetikai variációk többsége nagyban befolyásolja az immunrendszer működését. A kutatók régóta folytatnak a témával kapcsolatban vizsgálatokat és arra a következtetésre jutottak, hogy a depresszió összefüggésben áll a gyulladásokkal és az immunrendszer túlműködésével. A depresszióban szenvedő embereknek ugyanis gyakran magasabb a gyulladás szintje, még akkor is, ha egyébként semmilyen fertőzéssel nem küzdenek.

A kutatók szerint a depresszió és az ezt serkentő gének alkalmasak voltak arra, hogy megvédjék az embereket a fertőzések okozta halálozástól az őskorban. Ennek ellenére túl sok egyéb pozitív tulajdonságot ők sem tudtak a depresszióhoz társítani, hiszen az már akkor is nagyon rombolóan hatott az emberek közötti kapcsolatokra.

A fertőzések és a depresszió evolúciós kapcsolatára azért fordítanak a kutatók olyan nagy figyelmet, hiszen habár a depresszió már az őskor óta végig kíséri az embereket, azokban az időkben a legfőbb halálokot a különféle fertőzések adták, így hát, aki képes volt túlélni egy fertőzést gyermekkorában, az tudott később örökösöket maga után hagyni, és így tovább tudta örökíteni génjeit. A tanulmány szerzői úgy vélték, hogy az evolúció és a genetika összekapcsolta a depressziós tüneteket és azokat a pszichológiai válaszokat, amelyek a fertőzés okozta halálozás csökkentése alapján választódtak ki. Tehát a depresszióval járó káros viselkedési formák, mint a társaság kerülése, az inaktivitás, mind arra voltak hivatottak, hogy az illetőt megvédjék a fertőzésektől.

Az evolúciós pszichológia megjelenése

Az evolúciós pszichológia egy új tudományág. Ennek a tudományágnak a kutatói szerint [2] a depressziós állapottal járó magatartásváltozások evolúciós szempontból előnyösek voltak. Sőt, a depresszió evolúciós szerepének kutatása és jobb megismerése új gyógymódok kialakításához vezethet.

Érdekes megközelítése ez a depressziónak, hiszen, ha valaki szenvedett már benne, vagy egy közeli hozzátartozója révén volt kénytelen tanúja lenni a betegségnek és az azt kísérő tüneteknek, nehezen tudja elképzelni, hogy a depresszió bármire is jó lehet, sőt, hogy képes lenne az élőlények túlélési esélyeit növelni, miközben számos esetben a benne szenvedők az öngyilkosságot látják egyetlen kivezető útnak belőle.

John Price brit pszichiáter a majmok társadalmi hierarchiáját vizsgálta. 1972-ben állt elő elméletével, miszerint a majmok között a depressziós állapotnak jelentős szerepe volt az engedelmesség tulajdonságának kialakulásában. Azt a megfigyelést tette ugyanis, hogy amikor a csoport egy magasabb rangú állata vereséget szenvedett és ezzel hátrébb került a majmok közötti ranglétrán, akkor az adott állat szervezetében stresszhormonok termelődtek, és a depressziós betegekhez hasonlóan, csökkent a szerotonin hormon szintje. Sőt, Price szerint kisebbrendűnek érezte magát az adott állat a depresszió hatására, mely érzés azonban segítségére volt abban, hogy elviselje a vereséggel járó élethelyzetet. Az állat depresszió által kiváltott hangulatváltozásai ugyanis alkalmazkodtak a versenyhelyzetben képviselhető stratégiákhoz. Azonban az állat hangulata gyakran a racionális gondolatoktól függetlenül változott meg.

Éppen ezért a vereséget elszenvedett, depressziós állat számára szenvedést okozott, hogy míg korábban, amíg a ranglétra magasabb szintjén állt, a küzdelem és a különféle támadással járó stratégiák voltak fontosak az életében és azok is irányították, addig a vereség hatására érzelmi alapon, a visszavonuló stratégiák mellett döntött. Azonban ez a kutató szerint pozitív hatással is járt az állatra nézve, hiszen a visszavonuló stratégia segített abban, hogy az állat távol tartsa magát a konfliktusoktól és a sok sérülést okozó harcoktól.

Ráadásul, amennyiben a depressziós állat behódolást és visszavonulást mutatott, úgy könnyen el tudta kerülni, hogy ismét áldozattá váljon, hiszen a domináns egyedek így nem vették célba, és nem érte őt támadás, így meg tudta várni, amíg felépül testileg és lelkileg egyaránt, majd megerősödve, akkor tud kiállni az újabb harcban, amikor elérkezettnek látja az időt, megnövelve így az esélyét a győzelemre.

Az angliai Derby University klinikai pszichológia professzora, Paul Gilbert szerint Price engedelmességi elmélete azon alapul, hogy a szorongást a depresszióval elválaszthatatlanul összefüggő állapotnak tartja, az elmélet így rávilágít a depresszió és a csökkent önértékelés kapcsolatára. A depresszióban szenvedő ugyanis gyakran azért vonul vissza akár a leghétköznapibb társas érintkezésektől, mivel nem hiszi el, hogy értékes lehet mások számára.

A kutató szerint tehát a depresszió valójában befelé fordított agresszió, hiszen sokszor a betegek nem afelé irányítják agressziójukat, aki iránt dühöt éreznek, hanem saját maguk felé. És habár az állatoknak van esélye rá, hogy ilyen esetben elbújjanak, az emberek között a legtöbb esetben erre nincs lehetőség.

A rendszeresen ismétlődő, és kikerülhetetlennek tűnő stresszhelyzetek hosszútávon nagyon károsak, és a lelki mellett számos testi tüntet is okozhatnak. Gilbert szerint azonban a vizsgálatok azt mutatják, hogy a stresszhormonok állandóan magas koncentrációja elpusztítja a hippokampusz idegsejtjeit, a depresszió ellenes gyógyszerek hatására azonban az elpusztult idegsejtek regenerálódhatnak. John Price szerint azonban nem minden esetben a gyógyszeres kezelés a legjobb megoldás.

Ha nem szeretnél a depresszió karmaiba kerülni, őrizd meg jókedved a FOCUS L-Triptofán kapszula segítségével.