Megosztó a téma: a villámolvasás tényleg hatásos?

Időnként mindannyiunknak óhatatlanul szükségünk van arra, hogy a lehető leggyorsabban érjünk el egy többoldalas betűhalom végére. Ilyenkor általában – vagy jó esetben – nem a lapokat kezdjük kitépkedni az adott könyvből, inkább alternatív megoldások felé fordulunk. Például a gyorsolvasáshoz, ami azzal a kétes eredménnyel kecsegtet, hogy a többszörösére növeli az egységnyi idő alatt elolvasható szavak számát. A nagy kérdés azonban az, hogy valóban működőképes-e a módszer, vagy csak egy újabb átverésről van szó? Most ennek jártunk utána.

Talán nem lövünk nagyon mellé azzal a feltételezéssel, miszerint az emberek 99%-ának volt már és még szüksége is lesz arra, hogy gyorsan rágja át magát egy többezer szavas vagy oldalas dokumentumon. Jól jöhet egy ilyen szuperképesség például a hajtós egyetemi vizsgaidőszakokban vagy az érettségi során, de a munkahelyünkön is megbízhatnak olyan projektekkel minket, amikor záros határidőn belül kellene átolvasnunk és értelmeznünk egy hasonló kaliberű információhalmazt.

Persze akkor az olyan kellemes eseteket még nem is említettük, amikor pusztán a kíváncsiságtól fűtve szeretnénk egy több kötetes, egyenként többszáz oldalas könyvsorozat végére érni. Hiszen annyira magába szippantott minket a lendület, a történet sodrása és a szereplők dinamikája, hogy égünk a vágytól azért, hogy mielőbb olvashassuk a végkifejletet.

Általában ilyen szituációkban jön képbe a gyors-, vagy manapság divatos nevén hívott villámolvasási technika, ami azzal az ígérettel látja el a módszerrel megpróbálkozókat, hogy akár 1000-1200 szó elolvasására – vagy még többre – is képesek lesznek percenként. Hát, fel van adva a lecke.

Honnan ered a gyorsolvasás?

Nos, ez egy viszonylag fiatal technika, mármint abban az esetben, ha évszázadok-évezredek viszonylatában gondolkodunk. Méghozzá azért, mert a gyorsolvasás úttörőjének, illetve a módszer egyik megalapítójának Evelyn Wood tanárnőt tartják, aki az 1950-es években kezdte el kutatni a témát. 1959-ben adta ki Reading Dinamics című könyvét, amiben saját megfigyeléseit írta le.

Többek között például azt, hogy tanárnői működése során megfigyelte, hogy vannak olyan diákjai, akik szemmel láthatóan gyorsabban olvasnak, míg mások inkább lassabban teszik magukévá a szavakat. Igazából ez a tempókülönbség vonta magára a figyelmét és ennek okán kezdte el kutatni a témát.

Részéről 1958-ban történt az áttörés, amikor egy könyvet leverve az asztalról a kezével utána kapott és feltűnt neki, hogy a kéz vezette mozdulat automatikusan odavonzotta a kezét az adott könyvoldalnak arra a részére, ahol a keze éppen megállt. Így építette be saját eszköztárába azt, hogy a kezeit is használja az olvasás felgyorsításához. Wood egyébként azt is javasolta, hogy ne egyenként próbálkozzunk a szavak elolvasásával, a szemünk inkább egy-egy bekezdést próbáljon meg egyszerre befogadni.

Az már más kérdés, hogy valóban hatásos-e a gyorsolvasás

Szokták mondani, hogy a mennyiség a legtöbb esetben a minőség rovására megy. Éppen ezért nagy dilemma a gyorsolvasással kacérkodók számára az, hogy ha meg is tudnák növelni az olvasási gyorsaságot, ugyanúgy képesek lesznek-e értelmezni a szövegben olvasottakat?

A tudósok alapvetően azon az állásponton vannak, hogy normál tempóban egyéni képességektől, a szem állapotától és még néhány más tulajdonságtól függően, kb. 250-400 szót tudunk elolvasni egyetlen perc alatt. Ez a szómennyiség azonban nemcsak egy kutyafuttában átfutott szöveget takar, hanem olyan irományt, amit értelmeztünk is a rendelkezésünkre álló nyelvi és kognitív képességekkel, készségekkel.

Éppen ezért merült fel a jogos kérdés: ha sikerül is megnövelni az olvasás tempóját például percenként 500-750 szóra vagy még annál is többre, mennyire fogjuk tudni értelmezni a szöveget? Ront-e esetleg valamennyit a megértés minőségén a tempónövelés?

Erre a kérdésre keresték a választ azok a kutatók is, akik 2016-ban publikálták tanulmányukat, So Much to Read, So Little Time: How Do We Read, and Can Speed Reading Help?[1] címmel. Ebben a tanulmányban a szerzők górcső alá vették például Evelyn Wood módszerét is és úgy találták, hogy a perifériális látásra alapozott nagyobb szócsoportok olvasása egyszerűen nem hatékony.

Méghozzá azért, mert egyrészt nem véletlenül alakult úgy, hogy egy perc alatt átlagosan 250-400 szót tudunk elolvasni és értelmezni egyszerre: a retina fovea nevű része az, amit a látásélességért, a látás fókuszálásáért felel.

Értelemszerűen, olvasás során is a fovea lép akcióba, viszont ennek a pici szervnek egyszerre csupán egy szóra korlátozódik a fókusza, ezért, ha többet szeretnénk gyorsabban olvasni azzal már akadhatnak gondok. Emellett a kognitív és a nyelvi képességeink kapacitása is véges, ha annál többel próbálkozunk, akkor vakfoltokba ütközünk: ki fog esni az olvasott szavak értelme.

Persze lehet, hogy neked nem is az értelmezés a célod

Egyszerűen csak a végére akarsz jutni a szöveghalomnak, bővítenéd a szókincsedet és újabb nyelvi fordulatokat tanulnál meg. Ilyen esetekben, amikor nem az adott anyag mélyebb értelmezése és megértése a cél, a gyorsolvasás – villámolvasás még hatásos is lehet.

Ha most azt kérdeznéd, hogy milyen gyorsolvasási módszerek léteznek, íme egy kis ízelítő:

• átfutó olvasás: ilyenkor a lényegi elemeket, mondhatni csak a kulcsszavakat keresed,
• pásztázó olvasás: ekkor már egyes szövegcsoportokra koncentrálsz és az egyes csoportok közötti kapcsolat értelmezése is cél,
• intenzív olvasás: ez az információk felismerésére és megjegyzésére fókuszál,
• fotóolvasás: ez hasonlít a fotografikus memóriára, amikor egyszerűen magadban beszkenneled, lefényképezed a szöveget,
• villámolvasás: már kombinálja a gyorsolvasást az értelmezéssel, vagyis a gyorsabban elolvasott szöveg feldolgozásában is segíthet.

Láthatod, hogy a gyorsolvasás, illetve villámolvasás hatékonysága több tényezőtől is függ. Egyrészt az olvasás céljától, hogy mennyire szükséges mélyen értelmezned a szöveget, vagy elég az is, ha gyorsan átfutod és csupán a lényeget ragadod ki belőle.

Másrészről azért a szemed egészsége, a nyelvi és kognitív képességek is szerepet játszanak abban, hogy egyrészt el tudod-e sajátítani a tudást, illetve mennyire tudod majd hatékonyan alkalmazni a módszert.

Mindenesetre mi inkább azt mondjuk, hogy ne izgasd magad feleslegesen a rád váró nagy kupac olvasnivaló miatt: így vagy úgy, de a végére fogsz érni és közben kitapasztalhatod azt is, hogyan tudsz az olvasásodon gyorsítani úgy, hogy ne vesszen el a szöveg mondanivalója. Persze, ha közben nem szeretnéd kitépni az összes szál hajadat, akkor a Magnéziummal, a Valerianával és a Jobb hangulat csomagunkkal is megpróbálkozhatsz.