Miért nézel horrorfilmeket?

Nem tudod miért, de imádod a horrorfilmeket? Pedig néha oda sem mersz nézni közben, utána pedig napokig összerezzensz egy hirtelen jött zaj miatt? Fellebbentjük a horrorfilmek titkának fátylát!

Miért szeretünk félni?

A filmnézés olyan a felnőtteknek, mint a mese a gyerekeknek. Segít megfeledkezni a mindennapi problémákról, és egy kicsit elrepít a valóságból. Egy romantikus film hatására átélhetjük a szerelem érzését úgy is, hogy a való életünkben éppen nincs társunk. Egy kriminél átéljük az izgalmakat, próbáljuk kideríteni a legnagyobb rejtélyeket. Egy vígjátéknál nem törődünk azzal, hogy milyen bosszantó dolgot művelt ma a főnökünk, csak nevetünk a szereplővel együtt, vagy éppen a szereplőn.

De vajon mi vonz minket a horrorban? Olyan dolgok történnek a horrorfilmekben, amelyekre egészen biztosan nem vágyik egy normális ember sem. Sem elkövetni, sem átélni nem szeretnénk. Sokszor annyira borzalmasnak vagy undorítónak találjuk, hogy önkéntelenül elfordítjuk a fejünket, vagy a szemünk elé kapjuk a kezünket, hogy ne is lássuk. De azután mégis odanézünk, és bár undorodva, de folytatjuk a filmet.

Az ősi félelmek nyomában

A horrorfilmek azt az ősi félelmet hozzák vissza az életünkbe, amit egy hétköznapi, nyugodt élet során egészen biztosan nem tapasztalunk meg. Nem is szeretnénk, ha velünk történne, de a biztonságos szemlélődő szerepét örömmel öltjük magunkra, és szívesen leselkedünk. A horrorfilmek hatására érzelmileg, fizikailag és pszichikailag is komoly stressznek tesszük ki a szervezetünket. Szinte olyan állapotba kerülünk, mint az áldozat a filmben. Felmegy a pulzusunk, kapkodjuk a levegőt, megfeszítjük az izmainkat.

Glenn Sparks kutató szerint [1]  a filmben látottakra úgy reagálunk, mintha az előttünk történne meg. Ennek az oka, hogy az agyunk nem tud alkalmazkodni a gyors technikai fejlődéshez. A veszély hatására a szervezetünk adrenalint szabadít fel. És sokak számára az adrenalin olyan felszabadító érzést nyújt, amit folyamatosan keresnek, és újra és újra át szeretnék élni. Az átélt félelem elhúzódó érzelmi reakcióikat válhat ki, azaz nem ér véget azzal, hogy a filmen lefut a „vége” felirat. Gyakran felnőtt korunkban is szorongunk attól, amit gyerekkorunkban egy filmben láttunk.

Ráadásul tudjuk, hogy a konkrét fenyegetés nem valósul meg a saját életünkben, így úgymond nyugodtan lehetünk idegesek, ellenőrzött körülmények között retteghetünk. A félelem márpedig fontos. Életet menthet. Ha tudjuk, hogy hol érhet minket baj, azt elkerüljük. Mert ösztönösen érezzük, hogy félni valónk van. Azonban a mai, modern életünk jóval ingerszegényebb, mint azt sokszor szeretnék. Az izgalmakat, az adrenalint pedig igényeljük, így hát, ha a való életből nem kaphatjuk meg, akkor megkapjuk gombnyomásra egy film által.

Az adrenalinra szükségünk van

Vannak, akik függenek az adrenalintól és szinte hajszolják azokat a lehetőségeket, ahol átélhetik a felfokozott, adrenalin szintet növelő élethelyzeteket. Az agyunk, amint érzékeli a veszélyt vagy a félelmet, jeleket küld az agy érzelmekért felelős központjának, a hipotalamusznak. Innen a szimpatikus idegrendszeren keresztül fut tovább a kommunikáció a test többi részével, miután pedig a mellékvese megkapja a jelet, már küldi is az adrenalint a véráramba.

A hatás pedig elképesztő. Egy pillanat alatt kiélesedik az elménk, nem érzünk fáradtságot, sem fájdalmat, és minden idegszálunkkal az adott pillanat megoldására törekszünk. Olyanok vagyunk, mint a legtökéletesebb szuperhős. Semmi és senki nem tud minket megállítani.

Az adrenalin hatására fordulhat elő, hogy valaki hirtelen olyan dolgokra lesz képes, mint előtte és utána soha. Le tud venni egy sérült emberről egy óriási sziklát, el tud látni egy vérző sérültet, pedig előtte már attól is elájult, ha megvágta egy kicsit az ujját. A szervezetünk képes lesz minél több oxigén felvételére, a szív is nagyon szaporán ver, és a bőrünk izomsejtjei is dolgozni kezdenek, így hát megindul a verejtékezés.

Ez mind azért van, mert az adrenalin egy túlélő hormon. Azt akarja, hogy harcolj, vagy menekülj! Aki pedig megérezte már ezt a szupererőt, az nem akarja kivárni, amíg újra olyan helyzetbe kerül, hogy átélhesse. Magától fogja keresni és előidézni az ilyen helyzeteket. Van, aki kiugrik egy repülőből, vagy egyéb extrém sportokat űz. És van, aki horrorfilmet néz.

Az adrenalin hatása pedig nem múlik el rögtön, így akár órákkal a vészhelyzet után is élvezhetjük a hatását. Ez az ősi folyamat azért keletkezett, hogy életben maradjunk, és menekülni kezdjünk, amikor egy oroszlán üldözni kezd minket.

A baj az, hogy az adrenalin termelése akkor sem áll le, amikor már megszűnik a kiváltó inger. Akár éjszaka is előjöhet, egy rossz gondolattól, egy zenétől, bármitől. A túlzott adrenalintermelés pedig adrenalin fáradtságot okozhat. A szervezet már túlságosan is a maximumon pörög, ami egy idő után legyengíti azt.

A félelem normális

Az emberek gyakran félnek. Ez az élet része. Rengeteg mindentől szoronghatunk, a megélhetéstől kezdve a szeretteink elvesztésének félelméig a skála végtelen. Miért keressük akkor mégis pluszban a félelmet, a rettegést? Számos magyarázat van erre.

Az egyik, hogy a félelem keltette izgalmat testünk jutalomként fogja fel. Az ingerületátvitel-elmélet azt mondja ki, hogy az a feszültség, melyet a félelem hatására élünk át, könnyen értelmezhető a testünk részéről egyfajta pozitív izgalomként. Ez az izgalom stimulálja az agyunkat, feléledünk, elevenebbé válunk és velünk a gondolataink is sokkal élénkebbek lesznek. Félünk, de mégis védettséget élvezünk, hiszen tudjuk, bármikor véget vethetünk a félelemnek. A gomb a kezünkben van. Bármikor megszakíthatjuk, és bármikor újra részünk lehet benne.

Azonban a félelem által keltett adrenalinszint növekedés is olyan, mint a túl sok a jóból. Egy idő után hozzá fogunk szokni és érzéketlenné válunk vele szemben, azaz habituálódunk. Az ingereknek emiatt egyre erősebbeknek kell lenniük, hogy hatni tudjanak. Hasonló ez, mint a droghasználat. Egy idő után már óriási mennyiségre van szükség ahhoz, hogy hasson. De amíg ott lehet halálos a dózis, addig a horrorfilmek esetében bármeddig növelhetjük a tétet. Felnőtt fejjel. Mert gyermekként a folyamatos, rémisztő ingerek káros hatással lehetnek ránk. Gyermekkorban a félelem nagyon hosszú ideig megmaradhat, felerősödhet, és felnőtt korban is kihatással lehet ránk. Egy adott helyzetben beugorhat valami egy korábbi, rossz emlék, amit lehet, hogy ott és akkor nem is tudunk értelmezni és beazonosítani, egyszerűen csak jön, és nem tudjuk, mi a baj.

A horrorfilmek veszélye, hogy akár pszichiátriai jellegű problémákkal is hazatérhetünk egy vetítésről. Olyan traumaként élheti át a filmet néző személy a látottakat, hogy azt nem képes feldolgozni és neurózis alakulhat ki nála. Így hát fontos tanulság, hogy mint mindenben, ebben is a mérték az érték. Ne feszegessük a határokat, mert könnyen lehet, hogy nem csak egy-két álmatlan éjszakánk lesz a látottak miatt.

Hogy mindig nyugodtan tudj aludni, válaszd a Jobb alvás csomagot.