Talán kissé hihetetlennek tűnik, mégis igaz: a halmokban álló mosogatnivaló, az egyre növekvő szennyeshalmok, a poros felületek és a rossz lelkiállapot között létezik tudományos kapcsolat. Máris mutatjuk, hogy micsoda!
Biztosan te is jártál már úgy, hogy láttad magad körül az egyre növekvő kupit, de egyszerűen képtelen voltál arra, hogy nekiess a takarítanivalónak. Pedig időd még csak-csak lett volna rá, de lelkileg mégsem volt erőd ahhoz, hogy felszámold a szinte már rád boruló, vasalásra váró ruhatornyot, az ételrendelésből visszamaradt kajás dobozokat vagy a szekrényeken jól láthatóan gyülekező porréteget.
Ha eddig viszont azt hitted, hogy csak te vagy extrém kupis, ez korántsem biztos, hogy így van. Persze rejtőzhet benned egy jó adag lustaság, illetve kupira való hajlam, de azt már a tudósok is kimutatták, hogy a rendetlenség bizony csak feszültséget szül, ugyanakkor a szorongás egyik jele is lehet.
Mondják, hogy rend a lelke mindennek
És bár ez a mondás is közhelynek tűnik, úgy tűnik, hogy mégis igaz. Legalábbis Stephanie McMains és Sabine Kastner közös tanulmányukban[1] arra jutottak, hogyha a látómezőnkben több dolog is verseng a figyelemért – ami esetünkben az idegrendszeren végig futó ingerek sokasága – a feldolgozási kapacitás gyorsan a végére ér.
Minél több a látómezőnkbe került vizuális inger, annál feszültebbek leszünk, ami a stressz állandó jelenlétéhez, és szorongáshoz, később pedig depresszió kialakulásához is vezethet. Gondolj csak bele abba a helyzetbe, amikor elhatározod, hogy beállítod az ébresztődet reggel 5.30-ra azért, hogy le tud vinni sétálni a kutyát még mielőtt munkába indulnál.
Igen ám, de amikor felkelsz, szembesülsz a ténnyel, hogy az a nadrág, amit a kutyasétáltatáshoz akartál felvenni épp a szennyeskosár legmélyén bújik meg, így fennáll a veszélye annak, hogy a munkahelyi viseleted lesz a kelleténél szőrösebb. A bajt pedig még tovább tetőzi, hogy a kávé is elfogyott, ráadásul a mosogatóban gyűlő koszos edényektől is annyira kiver a víz, hogy inkább messzire elkerülöd a konyhát.
Nos, ez az a helyzet, amitől egyrészt egy pillanat alatt egyszerre találod magad a plafonon, másrészt elővesz a bűntudat is: mert hiába tervezed meg a szabad pillanataidat, egyszerűen tudod, hogy nem lesz időd kitakarítani a lakást, és rendbe tenni az íróasztalodat. Vagy ha időd még lenne is rá, roppant nehezedre fog esni a dolog.
Ilyenkor dolgoznak a stresszhormonok
Mert hiába tekintjük bizonyos szempontból a rendetlenséget a hétköznapok normális részének, ezek olyan fizikai és mentális mellékhatásokhoz vezethetnek, amik a stresszhormonok, illetve a szorongásos tünetekkel erős kapcsolatban lévő glükokortikoidok fokozott termelésén keresztül növelik benned a szorongást és a stresszt.
A glükokortikoidok a mellékvesében termelődnek, és olyan szteroidhormonok, amik az anyagcsere, a fejlődés, az immun és kognitív funkciók szabályozásáért felelősek. Egyike ezeknek a kortizol, ami a „rossz” stresszre adott válaszként termelődik a szervezetünkben. (A „jó” stresszre meg az adrenalin, illetve epinefrin termelődik, pl. bunjee jumping vagy egy baleset sikeres elhárítása közben.)
A többi hormonhoz hasonlóan, pusztító hatással lehet ránk, ha a kortizolból is túl sok vagy épp túl kevés található a szervezetünkben. Ha a szorongást és a depressziót vesszük górcső alá, akkor egyértelműen a túl sok kortizol lehet a probléma egyik gyökere.
Megfigyelték ugyanis, hogy azoknál az embereknél, akik nagy mennyiségben termelik ezt a stresszhormont, sokszor tapasztalható letargia és rossz közérzet, gyengeség. Ezek pedig egyenes úton visznek el minket a szorongáshoz, valamint a depresszióhoz. Na de hogy jön ide a rendetlenség?
8 ok, amiért a rendetlenség szorongáshoz vezethet
Pár évvel ezelőtt jelent meg egy igen érdekes cikk[2] ezzel a jelenséggel kapcsolatban az amerikai Psychology Today nevű lapban. A cikk szerzője, Sherrie Bourg Carter egész pontosan 8 okot szedett össze arra vonatkozóan, hogy miért is lesz romlik tovább a mentális állapotunk, ha nagy a kupi.
Íme:
- A rendetlenség túl sok ingerrel bombáz minket: a látvánnyal, szaggal, kézzel foghatósággal (ez gyakorlatilag az, amire a fentebb hivatkozott tanulmány is utal.)
- A kupi elvonja a figyelmünket arról, amire koncentrálunk, így ez további frusztrációhoz vezet.
- A rendetlenség mind a fizikai, mind a mentális kikapcsolódást meggátolja.
- A felfordulás folyamatosan azt jelzi az agyunknak, hogy sosem végeztük el teljes mértékben a munkánkat, nem végeztünk tökéletes munkát.
- A rumli állandóan aggasztani fog minket, hiszen sosem leszünk biztosak abban, hogy mivel és mikor tudjuk felszámolni, elérni a teendők végére.
- A kupleráj bűntudatot kelt, hiszen a szervezetlenségre adott bizonyítékként értelmezzük, főleg akkor, ha váratlanul mások is meglátogatnak minket a káosz legnagyobb közepén…
- A káosz csak növeli a zűrvart és hátráltat a munkánkban: sosem találjuk meg azt, amire éppen szükségünk lenne.
- A rendetlenség megöli a kreativitást, és a produktivitásra is káros hatással van.
Ami tovább fokozza a helyzetet, hogy a stressz nem válogat: nemre, életkorra, etnikumra való tekintet nélkül mindenkire hatással – az esetek többségében káros hatással – van. Fizikailag és mentálisan egyaránt.
És bár ebben a cikkben főként a stressz mentális vonzatát elemeztük ki, nem szabad elfeledkezni arról, hogy az állandó stressz olyan fizikai betegségek kialakulásában is szerepet játszhat, mint például a szívkoszorúér-betegség, vagy épp a magas vérnyomás, ami további bajok forrása lehet.
